“Nálatok mindig olyan rend van” – talán ezt a mondatot hallom legtöbbször a vendégeinktől a lakásunkkal kapcsolatban. Ahogy most, írás közben körbenézek, nem pont ezt látom: délutáni alvásidő van, mindkét gyerek cókmókja szanaszét hajigálva a nappaliban, én a kanapé egyetlen szabad sarkában kuporgok a laptopommal. Tény viszont, hogy reggel rend volt, este rend lesz, és úgy általában véve: a konstans napi káoszt leszámítva rend van 😃
A fenti képet azért írtam le, hogy lássátok: bizony, a napi rendetlenség – a vetetlen ágytól a reggeli mosatlanon keresztül a játékhegyeken át a szennyes ruhakupacokig – a mi életünkben is ugyanúgy jelen van, mint bárki máséban. Semmivel sem vagyunk “rendesebbek”, mint bármelyik ismerősünk. Van azonban néhány olyan szokásunk, amelyek segítségével különösebb erőfeszítés nélkül tudjuk uralni a káoszt, minimális időbefektetéssel helyrepattintani a lakást, hogy aztán a beeső vendég azt gondolhassa: nálatok mindig olyan rend van.
Természetesen a rendszeres takarítás és az időnkénti lomtalanítás is része a tisztaság és a rend fenntartásának, mégis a napi szintű szokások adják az alapot a rendezett otthonhoz. Ezek a szokások idővel annyira rutinszerűvé válnak, hogy már gondolkodás nélkül, robotpilóta módban is könnyen végrehajthatóak, nem okoznak különösebb fáradságot. Persze számszerűen nézve el lehet tölteni velük napi 5-10-30 percet, kétségtelen, de legalább ennyi időt venne igénybe az is, ha folyamatosan kutatni kellene az eltűnt, szétszórt cuccok után, ha használat előtt régészeti kutatást megszégyenítő ásatásokat kellene végrehajtani az ágyon, ebédlőasztalon… Elhatározás kérdése, hogy a lakásunkra, cuccainkra fordított időt tudatosan, előre kiszámítható módon használjuk fel, vagy kapkodás, bosszankodás, sikertelen kutakodás viszi az értékes perceket.
A mi szokásaink
Minden reggel beágyazunk. Minden szobában. Nincs kifogás, ez a reggeli készülődés része.
A mini feladatokat azonnal elvégezzük. Kétperces szokásként is ismert elv: ha valamit (nagyjából) két percbe telik megoldani, megoldjuk – nem halogatunk, nem jegyezzük fel/meg, hanem egyszerűen csak megcsináljuk, így viszi el a legkevesebb időt, energiát. Pl. kivisszük a kukát, megcímezzük a borítékot, kidobjuk a kifogyott tollat, a lyukas zoknit a többi varrnivalóhoz tesszük stb.
Mindig viszünk valamit valahonnan valahová. Azaz ha az emeletről megyünk a földszintre, leviszünk egy adag cuccot, ami lentre tartozik – és fordítva. Nemcsak emeletek, hanem szobák között is működik. Nehezítő körülmény, ha az embernek az esetek 90%-ában egy baba is van a kezében, de megoldható. A dologhoz nem árt egyfajta “meglátási” készség, hogy az ember azonnal kiszúrja az útvonalába illő cipelendőket, de ez hamar kialakul. Segít, ha a tipikus indulási pontokon van valami dedikált hely az elszállítandó cuccoknak – a lépcső alján egy kosár, a lépcső tetején a kisasztal teteje stb.
Nagyon vigyázunk a vízszintes felületekre. Ágy, ebédlőasztal, kanapé, konyhapult, dohányzóasztal stb. A nagy vízszintes felületeken halmozódik a cucc a legjobban, miközben éppen ezeket használnánk a leggyakrabban. Nem engedjük, hogy bármi nem odavaló gyökeret verjen ezeken a bútorokon. Persze nem olyasmire kell gondolni, hogy megjelenik a fiam a rajzfüzetével, én pedig kipenderítem az ebédlőből. Sokkal inkább arra, hogy a kanapén nem tartunk fél napig vasalnivalót, az ágyon sem a levetett ruhát, az ebédlőasztal pedig nem a befizetendő számlák tárolására szolgál. Vizuálisan ez a szabály járul talán leginkább hozzá a rendezett otthonhoz.
Hazaérkezés után egyből kirámolunk. A táskáinkból kidobáljuk a blokkokat, a szemetet, feltöltjük a pelustáskát, elpakoljuk a bevásárlást, a kulcsok pedig a helyükre, az előszobaszekrény fiókjába kerülnek. Ugyanez a kocsira is vonatkozik – bár itt a szemét mibenlétéről megoszlanak a vélemények, jelenleg mindenféle nádmaradványokkal utazunk egy hétvégi kirándulás emlékére…
A postát az előszobában válogatjuk. A fölösleges papírok – szórólapok, érdektelen levelek – gyakorlatilag be se jönnek a lakásba, azonnal a szelektívbe kerülnek. A többi papír – archiválandó levelek, számlák – az én asztalomra kerül, és még aznap, legkésőbb másnap archiválom, befizetem, elintézem.
Evés után elmosogatunk. A mosogatásra úgy tekintünk, mint a reggeli/ebéd/vacsora utolsó lépésére. Amit lehet, egyből a mosogatógépbe teszünk, de a kézileg elmosandó edényeket sem halmozzuk a mosogatóban, mert egyre nehezebb lesz hozzáférni, s így belekezdeni a mosogatásba. A mosogatógépet is kipakoljuk, amint lejárt, így nincs sorállás a gépnél. (Hozzáteszem: fél éve van mosogatógépünk, előtte is ugyanígy működött a rendszer.)
Ha lejárt a mosás, teregetünk, ha megszáradt a ruha, elpakolunk. A legnagyobb halogatásmágnes a teregetés-hajtogatás. A gyors teregetés a fölösleges vasalástól ment meg, a mielőbbi hajtogatással, elpakolással pedig teret, rendet nyerünk. Előbb-utóbb úgyis el kellene rámolni, akkor meg minek kerülgessük?
Minden este rendet rakunk, mindenhol. A délutáni játék a gyerekek számára a rendrakással zárul, mi pedig addig nem fekszünk le, míg a konyha-ebédlő-nappali vállalható állapotba nem kerül. Semmi extrára nem kell gondolni: a csellengő cuccokat a helyükre tesszük, az ebédlőasztalt és a konyhapultot letöröljük.
Bár a szó szoros értelmében az alábbiak nem szokások, mégis napi szinten járulnak hozzá a rendhez:
Mindennek megvan a helye. Mindennek. Ha mégis észreveszünk valamit, ami csak úgy lóg a levegőben (azaz egyik helyről a másikra pakolgatjuk, kerülgetjük), megkeressük a helyét, de közben azért elgondolkodunk, miért is nem találta meg eddig a sajátját – talán fölösleges?
Van néhány bevett káoszpont. Mivel mi sem vagyunk robotok (nem, tényleg nem), van néhány olyan hely a lakásban, ahol kevésbé vagyunk szőrösszívűek. Ilyen a fiam rajzasztala vagy a mi szobánkban egy láda, amire szabadon lehet ruhákat hajigálni. Lehet, hogy ez más szemében ugyanúgy rendetlenségnek tűnik, de mi a rendet elsősorban magunknak csináljuk – s mivel a szemünk megszokta ezeket a rendetlenebb pontokat, nem zavar bennünket.
1 be, 1 ki. Szintén közismert szabály a lomtalanítók, minimalisták körében: ha egy új tárgy (könyv, ruhanemű, edény, akármi) kerül a háztartásba, egy réginek mennie kell. Haladók az 1 be, 2 ki elvet is kipróbálhatják. Ez a szabály akkor működik a leghatékonyabban, ha már vásárláskor kigondoljuk, mit fog váltani a megvásárolandó tárgy. Ha nem találunk semmit, amit ki akarnánk dobni helyette, azt jelenti, számunkra kevesbbet ér, mint a meglévő cuccaink, akkor meg minek fizetni érte.
Van egy adománydobozunk. A lakást járva a mindennapokban elő-előkerülnek olyan tárgyak, amelyekre már nincs szükségünk. Ahelyett, hogy ezeket ide-oda pakolgatnánk, kerülgetnénk, az adománydobozba tesszük. Ha a doboz megtelt, ideje egy fuvarnak az adománygyűjtő központba.
Kuka és szennyestartó van mindkét szinten. Rengeteg fölösleges jövés-menést spórolunk meg velük.
Vasárnaponként összeszedünk minden szemetet. Végigszaladunk a lakáson, kiürítjük a kukákat, átnézzük a hűtőt. Azért vasárnap, mert hétfőn jön a kukás.
Hogyan kezdjek hozzá?
Ha te is szeretnél kialakítani a fentiekhez hasonló szokásokat, a következőket javaslom:
- Nulladik lépésként, ha van lehetőséged, lomtalaníts egy nagyot. A kevesebb cuccot sokkal könnyebb rendben tartani, nem beszélve arról, hogy a megszerzett sikerélmény ad egy löketet az új szokások kialakításához. Ha most erre nem telik az idődből, akkor sincs semmi gond, ettől még a napi szokásokba nyugodtan belekezdhetsz.
- Határozd meg, számodra mit jelent a rendetlen lakás. Mik azok a pontok a lakásban, amelyek rendberakásával jelentősen javulna a komfortérzeted?
- Haladj kis lépésekben! Kezdd el a számodra legkritikusabb területek rendberakásával, azaz az ezekkel kapcsolatos szokások kialakításával! Például ha a legjobban az egyre növekvő ruhahalmok zavarnak, akkor most egy ideig csak arra koncentrálj, hogy ezeket azonnal felszámold, amint lehet. Vagy ha úgy könnyebb, kezdd a számodra legszimpatikusabb szokással. Kezdd el már ma! Ha az első szokás már jól megy, tovább léphetsz a következőre.
- Tarts ki! Szokásokról van szó – és a szokások velejárója, hogy kitartó gyakorlással idővel ösztönössé válnak. Bár biztosan van valami gén, ami a rendszeretetért felelős, de azért én inkább azon a véleményen vagyok, hogy a nagyjából rendezett otthon elhatározás kérdése. Néhány hét-hónap alatt már magától értetődő lesz az új szokás, nem fogsz rajta gondolkodni, csak csinálod – és vissza se nézel a korábbi kaotikus időkre.