Megrögzött éjszakai bagolyként korábban ritkán talált ébren a hajnal (vagy ha igen, akkor az egy nagyon megcsúszott bagolykodás eredménye volt), ám néha, extrém alkalmakkor mégiscsak belefutottam. Ilyen volt tavaly egy februári éjszaka, amikor a kruppos kislányom miatt 3-kor keltem, hogy elkaphassam az esetleges hajnali rohamot. A roham hála az égnek elmaradt, de amíg őriztem az álmát, égett a kezem alatt a munka – s ami még érdekesebb, a kiküldött leveleimre azonnal jöttek a válaszok, chaten villogtak az emberek, pezsgett az élet már hajnali fél 5-kor. Ekkor tapasztaltam meg először, hogy bizony a korai hajnali órák sokunknak igazi aranybányát jelentenek…
Érdemes továbbolvasni »
