Sokszor írtam már a blogon az időrablókról (itt és itt). Ám ahogy egyre többet és többet láttam az emberek idővel kapcsolatos küzdelmeiből, úgy vált számomra nyilvánvalóvá, hogy ez a téma sokkal több rétegű, mint ahogy általában érteni szoktuk. Tudjuk, hogy időrabló minden, ami eltereli a figyelmünket, hogy aztán hosszú percekbe teljen visszaszerezni a fókuszt; ami kiveszi a lendületet a munkánkból; ami konkrét perceket-órákat nyel el anélkül, hogy észrevennénk.
Ám vannak olyan jelenségek, amelyeket ugyan eszünkbe nem jutna az időrablók közé sorolni, mégis meghúzódnak az összes kárba veszett óra, elterelődött figyelem mögött. Energiarablóknak nevezem őket, mert a lelki erőnket, akaraterőnket, hasznos tevékenységekre fordítható energiáinkat szívják ki belőlünk. Működhetnek önmagukban, de előfordul, hogy “rendes” időrablóknak álcázva jelentkeznek, azaz amikor az időrabló megjelenése valójában tünete annak, hogy komolyabb lelki problémával küzdünk. Tapasztalatom szerint ebből van több.
Ez a cikk – a tőlem megszokottól eltérően – nem fog praktikus tippeket adni. Nem fogom megmondani, hogyan érdemes legyőzni ezeket az energiarablókat, méghozzá azért, mert ahogy látni fogjátok, egészen sok pszichológiai eredetű energiarablót azonosítottam, amelyek megoldása minimum hosszas önismereti munkát, esetenként pedig pszichológus által vezetett terápiát is jelenthet. Ráadásul nehezíti a helyzetet az, hogy gyakran csapatosan, egymással összefüggésben jelentkeznek ezek a problémák, amelyeket kibogozni embert próbáló feladat, egy cikkben lehetetlen lenne megoldást adni rájuk, még pszichológiai szakértelem mellett sem. A célom mindössze az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a halogatás, facebookozás és más közismert pótcselekvések és időrablók mögött gyakran mélyebb problémák is meghúzódhatnak.
(A cikket szakmai szempontból Szabó Renáta tanácsadó szakpszichológus lektorálta.)
Konfliktusok
Már egy futó vita is rombolja a hangulatot, és ezáltal a lelki és mentális energiát, ám a hosszas, elhúzódó, megoldatlan konfliktusok komoly csapást mérnek a munka- és életkedvünkre. Hasonló a helyzet a hosszú haragtartással – akár mi haragszunk, akár ránk haragszanak. Évekig, évtizedekig észrevétlenül rombolhatnak a különféle játszmák – családban, párkapcsolatban, munkahelyen egyaránt jellemzőek. A drámai jelenetek rövidebb lefutásúak ugyan, de annál intenzívebbek, s emiatt komoly energiákat tudnak leszívni a dráma kirobbantójától és elszenvedőjétől egyaránt.
Konfliktusok esetében érdemes egy arany középutat tartani. Nem segít, ha túlságosan konfrontatívak vagyunk, de a túlzott konfliktuskerülés is olyan belső feszültségekhez vezethet, amelyek veszélyeztetik a gördülékeny mindennapokhoz szükséges energiáinkat. Ha konfliktusok, akkor nem lehet kihagyni az asszertív kommunikáció fontosságát – megfelelő kommunikációs képességek hiányában sokkal könnyebben kerülünk méltatlan vitákba, s veszítünk értékes időt.
Párkapcsolat
Valószínűleg mindenki megtapasztalta már, hogy a jó magánélet szárnyakat ad, így nem meglepő az sem, hogy sok időrabló mögött párkapcsolati válság húzódik meg. Elhanyagoltnak érzem magam? Nem kapok elég figyelmet, intiimitást? Épp szakításon töröm a fejem, netán velem szakítottak? Pótcselekvésbe, halogatásba, online világba menekülök, aminek eredményeként elfolyik az időm, és nemhogy nem érzem magam jobban, de még bűntudatom is lesz. Az egyik leggyakoribb forgatókönyv, amivel szembesülök az időrablókkal kapcsolatban a munkám során. Érdemes tudatában lenni, hogy potenciális időrablóval nézel szembe, amikor válságba kerül a kapcsolatod – ha a konfliktust, szakítást elkerülni nem is lehet, de a következményeivel tudatosan szembenézni igen.
Egyensúly
Aki volt már nálam workshopon, tanfolyamon, konzultáción, az tudja, hogy vesszőparipám a testi-lelki egyensúly. Mélyen hiszem azt, hogy ha nem szánunk magunkra időt, akkor gyakorlatilag minden fontos képességünkből veszítünk – legyen az kreativitás, türelem, problémamegoldó képesség, hatékonyság, bármi. És nemcsak hiszek ebben, hanem tapasztalom is nap mint nap; az ügyfeleim 80%-ánál okoz problémát az, hogy nem figyelnek oda magukra (s gondolom, az arány legalább ilyen magas lenne, ha történetesen nem időgazdálkodás tanácsadóként, hanem orvosként dolgoznék – a testi-lelki egyensúly ugyanis egészségi kérdés is!).
S hogy milyen tényezők játszanak szerepet az egyensúly kialakításában? Mindenekelőtt az elegendő alvás, a rendszeres mozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás. Ez az alap, enélkül nincs egyensúly. Ezen felül oda kell figyelni arra, hogy lelkileg is rendben legyünk: találjunk olyan tevékenységeket, hobbikat, amelyek kikapcsolnak, olyan barátokat, akik örömet adnak és támogatnak. Természetesen ezekhez mind idő kell (bár jóval kevesebb, mint amennyit az ember gondolna…), amit sokan vagy nem tudnak megvalósítani (legalábbis így gondolják – mindig van megoldás!), vagy pedig nem akarnak, mert bűntudatot éreznek a magukra szánt idő miatt. Ha úgy érzed, nálad is a nem létező egyensúly okozza a gondokat, mindenekelőtt kezdd azzal, hogy megengeded magadnak a pihenést, kikapcsolódást, önmagadról való gondoskodást, majd pedig lehetővé is teszed magad számára, azaz időt szakítasz rájuk.
Fontos még megemlíteni, hogy hosszú távon borzasztó káros, ha csak a kötelezettségeidnek élsz, ha nincs semmi, amit szívvel-lélekkel csinálnál. A rendszeres flow-élmény elementáris erővel képes feltölteni az energiatartalékokat, hiánya pedig nagyon gyorsan fásultsághoz, és akár kiégéshez is vezethet.
Lelki sérülések
Mindannyiunknak vannak lelki sérülései – tudatosak és tudattalanok egyaránt (utóbbi veszélyesebb, mert úgy fejti ki a hatását az életünkre, hogy annak nem vagyunk tudatában, így befolyásolni, vagy feldolgozni sem tudjuk). A legtöbbször gyermek- és fiatalkorban elszenvedett sérüléseknek hosszú távú következményei vannak, amelyek nemcsak alattomos energiarablók, de komolyan rontják az életminőséget is, mi több, szorongáshoz, depresszióhoz is vezethetnek, így mindenképp érdemes velük szakemberhez fordulni.
Ide tartoznak a beszédes nevű “ön” problémák: súlyos önbizalomhiány, alacsony önbecsülés, kényszeres önigazolás, állandó önmarcangolás és a különféle önismereti problémák is – gyakran tapasztalom, hogy komoly feszültséget, és ezáltal energiaveszteséget okoz az embereknek az, ha valamiért nem mernek az ösztöneikre hallgatni (különösen friss édesanyáknál szembeötlő – lányok, bízzatok az ösztöneitekben! az anyai ösztön tényleg létezik, és gyakorlatilag csalhatatlan!).
A másik nagy csoportot a megfelelési kényszer, és annak mindenféle kivetülései jelentik: a perfekcionizmus (mindent tökéletesen kell csinálnom), a fokozott kontrolligény (csak így lesz minden tökéletes), ami mártíromságba fullad, az állandó bűntudat (mégsem sikerül minden tökéletesen), a megrögzött hasonlítgatás (vajon ő jobban csinálja?), de ide számít az is, amikor a vélt vagy valós elvárásoknak megfelelő képet mutatok magamról, amitől folyamatos belső feszültség van bennem.
A megfelelési kényszeres, illetve perfekcionista embereknél gyakori jelenség továbbá az, hogy irreális elvárásokat támasztanak a környezetükkel szemben, ami rengeteg konfliktushoz vezet – újabb energiacsapda.
Múlt, jelen, jövő
Rengeteg időt és energiát lehet elvesztegetni azzal, ha állandóan a múltbéli eseményeken, vélt vagy valós hibáinkon rágódunk, folyamatosan azt elemezzük, hogy mit kellett volna másképp tenni, mondani. Természetesen a tanulságok levonása mindig hasznos, de egy bizonyos határon túl nem érdemes (nem szabad) menni.
A jövőt illetően pedig ott vannak a különféle aggodalmak, szorongások, félelmek, “mi van, ha” gondolatmenetek (gyakran a legrosszabb forgatókönyv végiggondolásával).
Nagyon fárasztó mentálisan, ha képtelenek vagyunk megmaradni a jelenben. Ha hajlamos vagy állandóan a múltba vagy a jövőbe elkóricálni, mindenképp ajánlom, hogy ismerj meg különféle mindfulness technikákat – ezek segítenek abban, hogy jobban meg tudd élni a jelent, és egészséges módon tudj viszonyulni a múlthoz és a jövőhöz.
A jövővel kapcsolatban komoly energiavámpír továbbá az, ha nincsenek valódi céljaink, ha úgy érezzük, nincs értelme az életnek, kilátástalannak látunk mindent. De a ló másik oldala sem könnyebb: az álmodozás, amit nem követ törekvés a megvalósításra; a túl sok cél, a túltervezés, netán a csupán elméleti megvalósítás mind rettentően demotiválóak.
Negatív viselkedés
Akár a környezetedre, akár rád jellemző, a különféle negatív viselkedési formák a legfölöslegesebb és legkellemetlenebb módjai az energiapazarlásnak. Rosszindulatú kibeszélés, gonosz pletyka, mások címkézése, kritizálása, örökös panaszkodás, állandó cinizmus – egyiknek sincs értelme, de legalább mind az “adónak”, mind a “vevőnek” árt (s gyakran még másoknak is, ha például alaptalanul rossz hírét keltjük valakinek…). Még ennél is kártékonyabb az állandóan hazudozó, netán manipulatív személyiség.
Mindannyian belecsúszunk időnként egyik vagy másik negatív viselkedési formába – a gond csak akkor van, ha ez állandósul. Ha érintett vagy benne, érdemes kitartóan törekedned a változásra, ha pedig a környezetedben van igazi energiavámpír ember, tartsd magad távol tőle – megváltoztatni úgysem fogod tudni.
Mit tegyek, ha érintett vagyok?
A legfontosabb, hogy ne ess pánikba, ha valamelyik ponton magadra ismersz. Márpedig magadra fogsz – nem nagyon van olyan ember, akit a fenti jelenségekből egyik sem érint. Ez természetes, hiszen emberek vagyunk, nem lehet cél, sőt nem is szabad tökéletesnek lennünk. Akkor van gond, ha valamelyik viselkedési forma, jelenség vagy tünet leuralja az életed, és folyamatosan viszi az idődet, energiádat, rontja a hangulatodat, és ezáltal veszélyezteti a mentális egészséged.
Azonosítsd be, hol van a legnagyobb probléma (nem kell egyszerre mindenben megváltozni!), majd próbálj meg nap mint nap tenni ellene. Ez például egy olyan jelenségnél, mint a pletyka, célravezető lehet, de a mélyebb, komplexebb problémáknál mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulnod. Összetettebb probléma esetén hosszabb időt vehet igénybe a megoldás, de dominóként dőlhetnek fel olyan akadályok az életedben, amelyek eddig az idődet és az energiádat szívták. Vedd a kezedbe az irányítást, és szerezd vissza az idődet és az energiádat!