Sokféleképpen lehetünk sorstársak. Lehetsz hozzám hasonlóan otthonról, gyerekek mellől dolgozni próbáló anyuka. Esetleg apuka, akinek a munkahelye lehetővé teszi a távmunkát. Lehetsz vállalkozó, aki a “rendes” munkája mellett esténként otthonról dolgozik azon, hogy elindítsa a vállalkozását. Lehetsz egyetemista, aki a szakdolgozatán dolgozik, író, aki éjt nappallá téve könyvet ír… Közös bennünk, hogy egy egyébként is telepakolt élet mellett próbálunk egyről a kettőre jutni, értéket teremteni, méghozzá szokatlannak nevezhető körülmények között – otthon.

Ha otthonról dolgozol, a legelső lépésnek kell lennie, hogy megérteted először magaddal, aztán pedig mindenki mással a környezetedben, hogy – legyen az könyvelés, kutatómunka, vállalkozásfejlesztés vagy kreatív alkotás – az otthonról végzett munka éppúgy munka, mint az, amit gyárban, irodában, az egyetem falai között végeznek más emberek.

Míg a nálunk fejlettebb országokban egyre nagyobb teret hódít a távmunka, addig itthon még viszonylag gyerekcipőben jár ez a folyamat. Vannak biztató jelek, azaz olyan cégek, akik már felismerték, hogy a rugalmasabb munkavégzés mindkét fél – munkáltató és dolgozó – számára kifejezetten előnyös lehet, de még messze nem ez az általános hozzáállás. S ha még csak a cégekről lenne szó… Az emberek fejében is homály uralkodik az otthoni munkát illetően. Nem egyszer hallottam olyan panaszokat, hogy az ovi hazaküldte ebéd után a gyerkőcöt, mert “Anyuka úgyis otthon van” – miközben “Anyuka” keményen dolgozik, igaz, nem egy csilli-villi irodaházban, hanem az ebédlőasztalnál. Családtagok és barátok tartanak időt a nemlétező szabadidődre, “mert te úgyis ráérsz”. Kevésbé közeli (vagy kevésbé kedves) ismerősök susogják egymás között: nem tudom, mit csinál otthon, miért nem dolgozik? De, dolgozunk. Csak otthonról.

Az egész ügy csak akkor működhet, ha te magad a lehető legkomolyabban veszed a munkádat. Ha van egy munkáltatód vagy egyéb külső kényszered, akkor viszonylag könnyebb helyzetben vagy, ám ha vállalkozol vagy hosszas alkotói munkába kezdesz, ahol nincs (azonnali) beszámolási kötelezettség és (azonnali) visszajelzés, saját magadnak kell működtetned a rendszert. Tudatosítsd magadban – akár naponta! -, hogy mi a célod, s milyen út vezet odáig. Ha magabiztos vagy a célodat illetően, és tisztában vagy azzal, hogy milyen kemény, következetes munkát igényel a megvalósítása, akkor sokkal könnyebben ki fogsz tudni állni magadért, a munkádért és az idődért másokkal szemben, mi több, leperegnek majd rólad a nem kifejezetten jóindulatú megjegyzések.

Míg a hagyományos munkahelyek jellegükből adódóan óvják a munkaidőt és a munkakörülményeket, addig az otthonról dolgozónak magának kell kialakítania, betartania és megvédenie a munkaidejét. Az Avid Careerist felmérése szerint az otthoni munka zavartalanságát – eltérő mértékben ugyan, de – az alábbiak hiúsítják meg: család, koncentráció hiánya, nem megfelelő munkakörülmények és egyéb zavaró tényezők. Lássuk, miképpen lavírozhatunk a család és az otthon okozta káoszban úgy, hogy a munkánk ne lássa kárát!

A könnyen kiküszöbölhető tényezők

A felmérés szerint a professzionális környezet hiánya az otthonról dolgozók 20-30%-ának okoz problémát. Ide sorolható az irodai infrastruktúra hiánya, a gyenge internetkapcsolat, az adatokhoz/iratokhoz való korlátozott hozzáférés, de a nem munkára tervezett bútorokból is adódhatnak kellemetlenségek (szűkös munkaterület, rossz testtartás). A válaszadók szintén 20-30%-át zavarják a a háztartási gépek vagy a tévé adta háttérzaj.

A háztartási feladatok átgondolásával minimalizálhatod a háztartási gépek okozta zajhatásokat, míg a körülötted élők okozta zaj ellen korrekt és világos kommunikációval, valamint szükség esetén zajszűrő fejhallgatóval védekezhetsz. A dolgozószoba  szükségességéről és kialakításáról már itt beszélgettünk, de mi a helyzet az irodai infrastruktúra egyéb elemeivel – gépekkel, adatokkal és iratokkal?

Azt hiszem, az ma már alap, hogy korrekt otthoni internet nélkül nem kezdünk bele a munkába. Ha most alakítod ki a munkakörülményeidet, ne spórolj ezen: egy megbízható internetszolgáltatás nem kerül csillagászati összegekbe, viszont nagymértékben megkönnyíti (s ha nincs: megnehezíti) a munkád. Ugyanez a helyzet a számítógéppel. Szerencsés esetben a munkáltatód biztosítja a gépet, ám ha magadnak kell beszerezned, akkor nagyon alapos mérlegelés előzze meg a döntést. Lehet, hogy komolyabb beruházást igényel, de egy korszerű számítógép elengedhetetlen; egy ezeréves, leharcolt gép borzasztó időveszteségeket fog okozni, természetesen éppen akkor, amikor a legnagyobb hajrában vagy.

Ami az adatokat és iratokat illeti. Általában – különösen nagyvállalatoknál – céges irányelvek szabályozzák, hogy ki és milyen jogosultsággal férhet hozzá bizonyos adatokhoz; máshol pedig szokásjog alapján működnek a jogosultságok. Ha azonban alaposan felméred, majd a vezetőd számára korrekten megindoklod, hogy miért van szükséged ezekre az adatokra, és miért ebben a formában, könnyen lehet, hogy segíteni fog. Egy cégvezető nem feltétlenül gondolja át az alkalmazottai által végzett munka minden egyes fázisát, de ha jelzed a problémát, a közös érdek azt diktálja, hogy rugalmas legyen.

Koncentrációs gondok

A felmérésre adott válaszok alapján a távmunkát végzők 43%-a nehezen tud összpontosítani a munkájára. Számtalan ok állhat a háttérben. A legfontosabb talán az önfegyelem kérdése. Úgy gondolom, otthonról munkát vállalni viszonylag erős önfegyelem nélkül veszélyes és egyáltalán nem ajánlatos. Mielőtt belevágnál, tedd a szívedre a kezed, és kérdezd meg magadtól: mennyire befolyásolja a teljesítményedet a főnök figyelő tekintete? Ha a munkamorálod belülről jön, akkor valószínűleg nem lesz gond a napi munka során az önfegyelemmel.

Ha már dolgozol otthonról, és úgy tapasztalod, hogy vannak problémáid a koncentrációval, akkor figyeld magad egy-két hétig. Írd le, mikor, milyen helyzetben okozott nehézséget a munka, milyen külső vagy belső tényezőknek köszönhetően küzdöttél figyelem- vagy motivációhiánnyal. Ha már látod a tendenciát, lényegesen könnyebb lesz megoldani a problémát.

Általánosságban egyébként két nagy mumus fenyegeti a munkát:

• a halogatás (amelynek leküzdéséről részletesen itt írtam), illetve
• a különféle időrabló tényezők (amelyek felismeréséhez és kiküszöböléséhez itt és itt találsz részletes segítséget.

Munka családi körben

Nem túl meglepő: a válaszadók 59%-a szerint a család (beleértve a háziállatokat is) okozza a legtöbb nehézséget. A baba megéhezett, a kisgyerek mesét követel, a nagygyerek nem találja a tesicuccát, életünk párja beszámolna a napjáról, épp amikor a legjobban benne vagyunk a munka sűrűjében… Ezek a családi élet természetes velejárói, ám a koncentrált munkavégzést komolyan hátráltatják.

A legtöbben azért választjuk az otthoni munkát, mert így többet lehetünk a családunkkal, rugalmasabban tudjuk intézni a “dupla műszakból” adódó elvárásokat. Két meeting között be tudunk tenni egy mosást, amíg elkészítjük a beszámolót, megsül a csirke, és a gyerekeink se csak szökőévente találkoznak velünk. A sors vicces fintora, hogy éppen ezek az előnyök fogják végül hátbatámadni a jól kigondolt és megtervezett munkavégzésünket… S hogy mit tehetünk?

Megintcsak: önfegyelem! Azaz: ha másoktól elvárod, hogy komolyan vegyenek, tiszteletben tartsák a munkaidődet és a “munkahelyedet”, akkor ennek rád is vonatkoznia kell! Azaz: amikor dolgozol, akkor dolgozz! Míg egy irodaházbéli tárgyalóból nem rohansz ki, hogy felvedd a magánügyben érkező telefont, és nem szaladsz haza mosni vagy a villanyszerelővel csevegni, otthonról ezt elvileg megteheted – gyakorlatilag azonban nem, vagy legalábbis csak alaposan átgondolt keretek között! Kétségtelen, hogy az otthoni munka némi rugalmasságot biztosít a magánéletre nézve, ám ha valóban dolgozni szeretnél, akkor szigorúan kell venned a magánélet és a munka közötti határt. Íme néhány szempont:

Okos lavírozás a szerepek között. Arról már beszéltünk, hogy a munka-magánélet egyensúly, illetve a józan ész megőrzésének feltétele a házimunkák egyszerűsítése, karcsúsítása, családon belüli újraosztása (igény és lehetőség szerint kiszervezése). Ám valamennyi házimunka mindenképp megmarad, amelyeket okosan elosztva a napodban, kihasználhatod az otthonodból végzett munka előnyeit. Mindenképp érdemes elkerülni azokat a helyzeteket, amikor a háztartás a gondolatmenetet, elmélyült munkát megszakító tényezőként jelentkezik. Azaz ha tudod, hogy a következő munkafázis nagy koncentrációt igényel, ne tegyél be egy olyan sütit a sütőbe, amivel foglalkozni kell menetközben, és a mosást is csak akkor indítsd el, ha kibírod, hogy nem ugrasz azonnal teregetni, amint lejárt a gép. Ugyanakkor egy jól időzített házimunkás blokk pihentető lehet mind fizikailag (a sok ülés után még jól is esik egy rövid porszívózás) és szellemileg egyaránt – utóbbi akár kreatív löketet adó pozitív halogatásként is működhet.

Világos határok a család számára. A legfontosabb, amit tehetsz, hogy minden családtaggal – még a legkisebbekkel is! – megbeszéled a szituációt. A gyerekek nagyon megértőek és együttműködőek tudnak lenni, ha az ember komolyan veszi őket, és veszi a fáradságot, hogy világosan megvitassa velük a dolgokat… Ne felejtsük el az idősebb generációt sem; számukra jóval nehezebben értelmezhető az otthonról végzett munka, így érdemes kicsit több energiát rászánni, hogy megértsék: ez is munka, csak másképp néz ki. Kicsinek, nagynak egyaránt magyarázzuk el, mit várunk tőlük (pl. mennyire kell csendben lenniük? melyek azok az esetek, amikor zavarhatnak?). A világos kommunikáción kívül az alábbi trükkök segíthetnek még:

• Tér. Egy dolgozószoba vagy dolgozósarok segítségével a családod számára vizuálisan is jelezheted, hogy dolgozó üzemmódban vagy.
• Idő. Azaz: dedikált munkaórák. Nagyobb gyerekek, felnőtt családtagok esetén működhet az alaposan bejáratott “8-tól 10-ig nem létezem” módszer. Néhány hét alatt mindenki megszokja, hogy a nap bizonyos időszakában a látszat ellenére elérhetetlen vagy, és tiszteletben fogják tartani a munkaidődet (nagyjából).
• Tiara. Igen, jól olvastad. A legviccesebb trükk, amit a témában olvastam. Ha dolgozol, viselj egy tiarát (vagy egyéb megkülönböztető jelzést), így a többiek azonnal látják, hogy zavarhatnak-e. Konszolidáltabb verziója a fülhallgató – tiara híján én erre szavazok (habár van egy Minnie egérfülem, lehet, előbb-utóbb kipróbálom).

Világos határok magad számára. Ha hajlamos vagy túlságosan beletemetkezni a munkádba, netán szenvedélyed a munkád, s nehezen hagyod abba, úgy korrekt, ha másik oldalról is meghúzod a határokat. Ebben az előbb említett tér-idő trükkök is segíthetnek. Azaz: a munkaidő leteltével tényleg lecsukod a laptopot, felállsz az asztaltól, és másnapig vissza se nézel. Az otthoni munkádat tiszteletben tartó családod megérdemli, hogy te is tiszteletben tartsd őket, és csak azért, mert megteheted, hogy vacsora közben gyorsan elküldesz még két e-mailt, nem korrekt velük szemben. A munka-magánélet közötti határ mindenkire vonatkozik.

Elfogadás. Minden erőfeszítés, kérés, határállítás ellenére a családtagjaid meg fogják zavarni időnként a munkádat – és ez így van jól. Egy család azért család, mert (jó esetben) megvan benne a kellő lazaság, rugalmasság és elfogadás a békés egymás mellett éléshez. Remélhetőleg az esetek nagyrészében ők lesznek elfogadóak a te munkáddal szemben, cserébe néha neked is el kell fogadnod, hogy épp a munkaidődben lesz igénye valamelyikőjüknek egy ölelésre vagy egy forró csokira. Amíg ezek nem harapóznak el, s kezdik veszélybe sodorni a munkádat, addig nincs semmi baj. A munkával kapcsolatos problémák megelőzésére pedig érdemes belekalkulálnod a vállalásaidba a családod által okozott “veszteségidőt”, hogy egy éppen szeparációs szorongással küzdő kétéves miatt ne veszíts el egy fontos megbízást, mert megbízhatatlannak tűnsz az ügyfél szemében.

A család melletti munkavégzésről itt olvashatsz még további ötleteket.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.