Hogy mit csináljak? – kérdezheted, és igazad is van, hiszen a csapból is az folyik, hogy a halogatás rossz, s számtalan jobbnál jobb tippet olvashatsz (akár nálam is) arról, hogyan küzdheted le ezt a rossz szokást. Igen ám, de mint tudjuk, semmi sem fekete vagy fehér, s bizony, a közellenségnek kikiáltott halogatásnak is megvan a jó oldala, azaz vannak olyan szituációk, amikor nemhogy nem káros, hanem egyenesen hasznos és praktikus halogatni.

Persze halogatás és halogatás között is van különbség. Az utóbbi években több kutatás is világot látott a halogatás természetével kapcsolatban, így ma már tudjuk, hogy létezik hatékony halogatás is. Szemben a hétköznapi halogatással, amikor csak húzzuk az időt ahelyett, hogy belekezdenénk a munkába, a hatékony halogatás lényege, hogy ugyan félretesszük az előttünk tornyosuló munkát, de egyrészt nem tétlenül ülünk, hanem találunk valami más teendőt (ami gyakran fontosabb, mint az eredeti feladat!), másrészt – és ez a fontosabb oldala a történetnek – levonjuk a szükséges tanulságokat. Mert bizony a halogatásból rengeteget lehet profitálni, ha ésszel csináljuk!

Önismeret és prioritások

Ha rendszeresen halogatáson kapod magad, érdemes átgondolnod: mit halogatsz? Ha egy konkrét feladatot: miért halogatsz? Ha több teendőről van szó: mi a közös bennük? Mi a gyökérok, amiért nem jutsz egyről a kettőre? A halogatás sokszor azt jelzi, hogy valami nem stimmel – s ilyen értelemben egy nagyon hasznos jelzés, hogy változtatni kell.

Lehetséges, hogy olyan vállalásaid vannak, amelyek nem okoznak örömet, amelyek nem támogatják a hosszútávú céljaidat, vagy amelyek egész egyszerűen valamilyen szempontból kellemetlenek. Ez esetben érdemes a “nemet mondó izmodat” erősítened. Mondj nemet azokra a kérésekre (s ha teheted: feladatokra), amelyeknél már előre sejted, nem lesz kedved vagy energiád megcsinálni – sokkal jobb ugyanis előre letisztázni, hogy ez nem fog menni, semmint utóbb pironkodni, hogy nem tartottad be az ígéreted (vagy ami még rosszabb: minden ellenérzésed ellenére megcsinálni, a drága idődet pazarolni, amikor meg is úszhattad volna a dolgot).

A halogatásnak ezt a rendkívül hasznos formáját gyakorolhatod a teendőlistádon. Itt írtam arról, hogy miért hasznos a rövid teendőlista, és hogyan fogj hozzá a teendőid kigyomlálásához. Amint végiglépkedsz az egyes teendőkön, fontolgatva, hogy menjen vagy maradjon, gyakorlatilag arról döntesz, hogy halogatod-e az adott tennivalót vagy sem. Ha mindezt a fontos/sürgős szemüvegeddel vizsgálod, jó eséllyel azokat a tennivalókat fogod elhalasztani, amelyek nem sok jelentőséggel bírnak. Ezeknek a feladatoknak van egyébként egy olyan tulajdonsága, hogy idővel maguktól eltűnnek az életedből…

Ha nem megy a munka…

Természetesen az is előfordulhat, hogy minden prioritás rendben, minden vállalást a magadénak érzel, s mégsincs kedved folytatni a munkát. Ilyenkor három dolgot tehetsz. Üres fejjel bámulhatsz ki a fejedből / pótcselekvésekbe menekülhetsz (ez a rossz út), szünetet tarthatsz (ez már sokkal jobb!) vagy átválthatsz egy másik feladatra (ez a legjobb!). Akár átmeneti motivációhiány áll a háttérben, akár fáradtság, fásultság, egyéb testi-lelki probléma, az aktív vagy passzív pihenés általában segítségedre lehet, azonban ez nem mindig kivitelezhető. Nekem például eléggé szűkös a munkára fordítható időm, így amikor lehetőségem van dolgozni, dolgoznom kell és pont. Ha elakadok a tervezéssel, átkapcsolok egy kis adminisztrációra; írásról kutatásra; fejlesztésről telefonhívásra. Az eredeti feladatot ugyan halogatom, ám a munka mégsem áll, legfeljebb kicsit másik irányba halad. Otthonról dolgozóknak az is megoldás lehet, ha munkáról átkapcsolnak rövid időre házimunkára; nekem a mosogatás igazi kreatív löketet szokott adni, jó szívvel ajánlom.

Kiégés ellen

Nem ritka az az eset sem, hogy bár minden erőddel azon vagy, hogy tovább daráld az előtted tornyosuló munkát, egyszerűen nem megy. Ilyenkor érdemes elgondolkodnod (ha esetleg nem lenne egyértelmű): pihentél eleget mostanában? S itt most nemcsak az alvásra gondolok! Az elegendő alvás elengedhetetlen ahhoz, hogy minőségi munkát végezhess, ám a kikapcsolódás legalább ilyen fontos. Helyzettől függ, hogy öt perc séta, egy ráérős ebéd, egy kiadós alvás, egy hosszú hétvége vagy egy komplett vakáció lesz a megoldás, de ha halogatáson kapod magad, mindig vedd számításba, hogy talán a szervezeted jelez. Mielőtt kiégnél önmagad túlhajszolásának következtében, inkább folytasd a halogatást, és kapcsolj ki. Legyen nyugodt a lelkiismereted: az alvás és a kikapcsolódás a legjobb hatékonyságnövelő eszközök a világon.

Amikor a tudatalattidnak van tennivalója

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor át kell adnunk a kormányrudat a tudatalattinknak és az ösztöneinknek. Legyen szó egy komplex problémáról, egy kreatív feladatról vagy egy bonyolult döntési helyzetről, előfordulhat, hogy többre mész azzal, ha elnapolod a szituáció megoldását – azaz halogatsz. Ezekben a helyzetekben gyakran éppen az segít, ha nem gondolkodsz a megoldáson. Igaz, hogy látszólag mással foglalkozol, de az agyad folytatja a munkát, s elő fog állni a megoldással, amikor megérett rá az idő. Magyarán a halogatással töltött időben a megoldáson gondolkodsz.

Helyzettől (a feladat komplexitásától, jellegétől és persze határidőtől) függően állj fel az asztaltól, és igyál egy pohár vizet; menj el sétálni; aludj rá egyet; napold el a döntést/megoldást néhány héttel – ahogy kézenfekvő az adott szituációban. A legritkább esetben válik be az, ha kényszeríted magad a gondolkodásra, a döntésre, a megoldásra. Ha nem tudsz (egyelőre) cselekedni, annak az az oka, nem vagy kész rá, azaz hiányzik néhány láncszem a folyamatból – információ? ihlet? ötlet? érzés? Idő! Add meg magadnak és a feladatnak a szükséges időt, hogy megérhessen benned a megoldás. Ahogy telik az idő, kitisztul benned a kép; ahogy hátralépsz két lépést, utat adsz a kreativitásnak. A kapkodva meghozott döntések, a sebtében kreált megoldások ritkán vezetnek jóra.

A határidő szorítása

Bár kiskorunktól kezdve arra nevelnek bennünket, hogy időben készüljünk el a feladatainkkal, az átlagember (átlaggyerek) talán már második osztályos korában megtapasztalja: a közelgő határidőnél jobb motiváció nincs a munkára. Határidő nyomására dolgozni ugyanis egy olyan adrenalinlöketet jelent, amely nemcsak felgyorsítja a munkafolyamatot, de kreatív megoldásokra is sarkall. A művészet világa tele van olyan alkotásokkal, amelyek az utolsó pillanatban születtek: Leonardo da Vinci akkor fejezte be Az utolsó vacsorát, amikor a mecénása már a támogatás megvonásával fenyegetőzött; Mozart állítólag a premier előtti estén fejezte be a Don Giovannit, méghozzá erősen másnaposan; de a legérdekesebb mégis a neves amerikai építész, Frank Lloyd Wright története, aki az egyik leghíresebb munkáját, a Fallingwater-házat két óra alatt tervezte meg, amikor a megrendelő reggel telefonált, hogy délben megtekintené az állítólagos terveket. Ha szeretsz és tudsz(!) nyomás alatt dolgozni, akkor időnként megoldás lehet számodra a halogatás. Időnként – ugyanis ha gyakran hozod magad szándékosan stresszhelyzetbe, az egészséged sínyli meg a dolgot.

A közelgő határidő segítség lehet azok számára is, akik krónikus perfekcionizmusban szenvednek. Ha nyakadon a beadás/leadás/kiadás, nincs időd annyit pepecselni az adott munkával, mint szeretnéd, azaz kénytelen leszel megtalálni azt a megoldást, amire még Vilfredo Pareto is büszke lenne: vagyis a munkának azt a töredékét, amely a leginkább hozzájárul a sikerhez. Néhány ilyen alkalom, és megtanulod elengedni a tökéletességet.

Bioritmus kihasználása

Margaret Atwood, a híres amerikai írónő elmondása szerint a délelőttöket folyamatos halogatással és az ezen való rágódással tölti, majd délután 3-kor belecsap a munkába. Ez nem lehet véletlen: valószínűleg az írónő csúcsideje a délutáni órákban van, a tudatalattija csak rávilágít erre a tényre a folyamatos halogatással. Az egyébként nagyon termékeny írónő valószínűleg sokkal jobban tenné, ha belátná: fölöslegesen próbálkozik délelőtt az érdemi munkával, s a gyötrődés helyett valami hasznosabb tevékenységet találna – ideértve a délig alvást vagy az aktív kikapcsolódást is.

Bár a legtöbb időgazdálkodási szakértő egyetért abban, hogy érdemes a hajnali, kora reggeli órákat a legfontosabb feladatainknak szentelni, épp a fenti példa bizonyítja: ez nem egy mindenkire érvényes igazság. A pacsirta típusú emberek rengeteget profitálhatnak ebből a hozzáállásból, míg a baglyok számára akár állandó kudarcélmény forrásává is válhat, ha idejekorán vágnak bele az érdemi munkába. Ha pontosan tudod, mikor vagy a leghatékonyabb, nyugodtan halogass. Ha a korai órákban csíkszemmel küzdesz a túlélésért, akkor a fontos, koncentrációt igénylő teendőidet halaszd a későbbi napszakokra, s a reggelt töltsd olyan feladatokkal, amelyekre képesnek érzed magad. Végső soron úgyis az számít, hogy a nap folyamán mit tettél le az asztalra, nem pedig az, hogy menetközben hány időmenedzsment alapelvet pipáltál ki.

Vitás helyzetekben

Nálunk családi alapelv, hogy haraggal nem fekszünk le, ám ennek megvan az ára. Ha a nap kései szakaszában pattan ki egy konfliktus, akkor azt bizony elég nehéz lefekvésig úgy lezárni, hogy senkiben ne maradjon tüske. Lehet, hogy át kellene gondolnunk ezt a szabályt, sokszor ugyanis éppen az segíthet a békét helyreállítani, ha – a döntési helyzetekhez hasonlóan – hagyjuk kicsit érni a helyzetet. Természetesen a konfliktusokat mindig tisztázni kell, ám a nehéz beszélgetések elhalasztásával marad időnk arra, hogy megnyugodjunk, átgondoljuk a történteket, beleéljük magunkat a másik helyzetébe, hogy végül kompromisszumra juthassunk (és adott esetben őszintén bocsánatot kérhessünk).

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.