Világos célok nélkül élni olyan, mintha egy kis csónakban ülnél az óceánon, vitorla vagy kormánylapát nélkül. Lehet, hogy nagyjából tudod, merre szeretnél menni, de minden egyes nap más irányba visz. Nyugodt napokon úgy érzed, nincs semmi gond azzal, hogy sodródsz. De ha lecsap a vihar, és elkezdi dobálni a csónakodat, úgy érzed, elveszítetted az irányítást. És amikor a vihar elvonul, elveszettnek érzed magad, és már nem tudod többé, merre is akartál menni.
Minden egyes nap más irányba visz… Ez a gondolat az, ami leginkább motivál engem abban, hogy a céljaim szerint éljem az életem. Az élet véges, és én nem szeretnék sodródni. Őszintén szólva volt idő, amikor sodródtam, és mai napig emlékszem arra a délelőttre, amikor elhatároztam: mostantól én evezek. Az életem legmeghatározóbb napjai között tartom számon, pedig csak egy egyszerű kedd délelőtt volt. Az éves, illetve életcéljaimmal tehát a saját térképemet rajzolom meg, amelyet nap mint nap elővéve haladok a saját utamon. Úgy gondolom, a céljaink megvalósításáért minden egyes nap tennünk kell, csak így érhetünk el valódi, tartós sikereket. És ezzel el is érkeztünk az én célmegvalósító módszeremhez.
Oszd meg és uralkodj! – avagy a napi, heti, havi szokások módszere
Az alapgondolat: minden egyes cél esetében végiggondolom, hogy meg tudom-e fogalmazni napi szintű szokásként. A szokásoknak ugyanis van egy olyan nagyszerű tulajdonsága, hogy amint a kezdeti nehézségeken – értsd szokássá váláson – túlvagyunk, onnantól nem kell gondolkodnunk, hogy csináljuk-e vagy sem, mert megszoktuk, hogy csináljuk – azaz ha sikerül napi szokásokká formálnom a céljaimhoz vezető lépéseket, még autopilóta üzemmódban is mindennap tenni fogok a céljaimért.
Nyilván nem minden cél igényel napi szintű törődést, így továbblépek a hetente, havonta kulcsszavakra, azaz minden célomhoz kitalálom, milyen rendszerességgel szeretnék foglalkozni vele. Természetesen vannak olyan célok, amelyek egyszeri, projekt jellegűek, ami nem gond, de a rendszeresség általában jót tesz a célmegvalósításnak – éppen ezért amit lehet, legalább havi rendszerességű formára hozok (pl. ahelyett, hogy az idén kivizsgáltatom magam, elhatározom, hogy minden hónapban elmegyek egy szűrővizsgálatra – így máris sokkal jobban megragadható a feladat). Ha ezek után is marad olyan cél, amelyet nem tudok besorolni, azt egyszerűen felírom az adott célhoz mint egy teendőt, és év közben majd sort kerítek a megvalósítására akkor, amikor szükségem vagy lehetőségem lesz rá.
S hogy mi van a kicsit elméletibb célokkal? Megpróbálom őket lehozni a földre! Említettem, hogy számomra az idén fontos cél az, hogy türelmesebb legyek a fiammal. Tudom, hogy türelmes akkor vagyok, ha eleget pihentem, így a mindennapokba bele kell férnie az elegendő alvásnak, azaz a célom: mindennap legalább 6 órát aludni – íme, máris egy kézzelfogható szokás. (Az alvás egyébként az idén nálam szuperprioritás – több problémám gyökérokaként szerepel a kialvatlanság – és ez számomra az éves visszatekintés írásakor vált egyértelművé. Az elegendő alvással való küzdelmemről korábban itt írtam.)
Céltáblázat
Ha minden célról tudom, hogy milyen rendszerességgel szeretnék foglalkozni vele, csinálok három oszlopot (napi, heti, havi), és beírogatom a leendő napi szokásaimat, heti-havi célmegvalósító lépéseimet a megfelelő oszlopokba. Ekkor az eddigi számos célom szépen eloszlik a három oszlop között, és máris kevésbé ijesztő a (például) 7 darab éves cél, hiszen ebből csupán hárommal kell naponta foglalkoznom, további kettőnek kell beleférnie a hetembe, és a hónap során még előveszem a maradék kettőt. Ezek persze az adott napon, héten, hónapban abszolút prioritások!
Emellett az oszlopokat egyesével végignézve könnyen meg tudom állapítani, hogy ennyi cél bele fog-e férni a napomba, hetembe, hónapomba. Azt tapasztaltam, hogy míg éves viszonylatban nehéz lemondani egy-egy célról, addig egyetlen pillantás erre a napi-heti-havi felbontású nézetre, és máris egyértelmű, hol vállaltam túl magam.
Mire idáig eljutok, gyakorlatilag kipipálhatom a SMART-követelményeket is, ugyanis minden célom:
- konkrét, hiszen tudom, mi az, amit naponta, hetente vagy havonta tenni szeretnék érte,
- mérhető, hiszen egyértelműen meg tudom majd mondani, hogy azon a napon, héten vagy hónapban foglalkoztam-e vele,
- megvalósítható, hiszen átgondoltam, hogy belefér-e a napomba, hetembe vagy hónapomba ennyi feladat,
- releváns (értelemszerűen) és
- időben korlátozott, hiszen mindig az adott napon, héten, hónapban kell végrehajtanom.
Havi áttekintés
Miután a fentiek szerint megterveztem az évet (ez a folyamat egyébként csak leírva tűnik soknak és bonyolultnak – ha már megvannak a célok, az egész valójában nem több 20 percnél), a céltáblázatomat el szoktam menteni, mert egy könnyen áttekinthető formában láttatja a céljaimat, ami jól jön a havi áttekintéskor – szeretem havi rendszerességgel átnézni a célokat és a hozzá tartozó szokásokat, projekteket, tennivalókat. Ilyenkor igazítok az irányon, ahol szükséges, nem félek kihúzni célokat, és ha úgy adódik, újakat is felveszek akár évközben is, ha az életünk alakulása megkívánja – persze csak ésszel, továbbra sem túlterhelve önmagam. A mindenkori céljaim és célmegvalósító lépéseim ugyanis csak tervek, még akkor is, ha alaposan átgondoltam őket, az élet bármikor felülírhatja őket.
Kicsit a mérésről
Nem feledkezhetünk meg a mérésről, hiszen mérés nélkül nem cél a cél, nem szokás a szokás – mindenképp ajánlom tehát a rendszeres nyomonkövetést. Én esténként szoktam végiggondolni, hogy hányat sikerült megvalósítanom a céljaimhoz vezető szokásaimból. Ehhez a Productive nevű appot használom, ami napi, heti, havi szokásokat egyaránt tud kezelni, de számtalan app készült már ebben a témában, érdemes kipróbálni, melyik a legkényelmesebb. Emellett használom még a Nudge-ot, amelyben az életmódbeli szokásokat lehet nyomon követni (evés-ivás, mozgás, alvás). Természetesen papír alapon is lehet mérni: ebben a témában a Bullet Journal követői a nagymesterek, kiválóan lehet inspirálódni Pinteresten a “Bullet Journal habit tracker” kifejezésre rákeresve (a Bullet Journalról itt és itt írtam korábban, míg a szokások nyomon követésének egyik úttörőjéről, Benjamin Franklinről és az ő szokástáblájáról itt).
A fő hozzáadott érték
A szokásokon alapuló célmegvalósítás legnagyobb előnye számomra az, hogy nem nyomasztanak a céljaim. A napi-heti-havi lépésekkel feltérképeztem a céljaim eléréséhez vezető utat az egész évre nézve: a napi szintű törődést igénylő céljaim megvalósítására 365 alkalmam lesz az év során, a hetiekre 52, a haviakra 12. Egyikre sem 1! Azaz: ha borul a terv – márpedig borulni fog! -, akkor nem a célom úszik el, csak az adott napi/heti/havi alkalmam, és még mindig ott van további 364/51/11 alkalom a siker elérésére. S emiatt nemcsak a nyomás lesz rajtam kisebb, hanem a lelkiismeretfurdalás is elmarad, hiszen tudom, hogy holnap, a jövő héten vagy a jövő hónapban majd megteszem a következő lépést. Számomra két kisgyerek – és a velük járó állandó kiszámíthatatlanság – mellett ez hatalmas dolog.
Kisebb a nyomás abból a szempontból is, hogy a fejemben keringő célokból konkrét lépéseket faragtam, amelyek feketén-fehéren szerepelnek előbb a céltáblázatomban, később majd a határidőnaplómban. Innentől kezdve általánosságban ezekkel a célokkal nem kell foglalkoznom, nem bújnak meg a gondolataim mögött, mint megvalósításra váró szörnyek, hiszen ki van kövezve az út, amin végighaladva meg lesznek valósítva. Ez számomra megnyugtató érzés, amelynek köszönhetően magabiztosabban haladok a céljaim felé.
Jövő héten a minisorozat záródarabjával jelentkezem, méghozzá arról fogok írni, hogy osztom be az időmet, hogy garantáltan sor kerüljön a számomra legfontosabb dolgokra.