Nemrégiben írtam nektek a Bullet Journal nevezetű naptár-teendőlista-napló-notesz hibridről, és azt ígértem, miután magam is kipróbáltam, beszámolok nektek az eredményekről. Íme!
Elöljáróban el kell mondanom, hogy egyáltalán nem vagyok a papíralapú naptárak, teendőlisták, tervezési módszerek híve. A saját tervezési rutinomhoz (amelyről majd a későbbiekben írok) három online megoldást használok: a hosszútávú terveim Evernote-ban, a teendőlistám Todoistben, a naptáram Google Calendarban van, és ezekkel a rendszerekkel maradéktalanul elégedett vagyok. Vagyis voltam.
A tervezési rendszereknek minden embernél, így nálam is van egy természetes evolúciója, azaz a rendszer folyamatosan változik az igényeinknek, életvitelünknek megfelelően. Van, amikor csak hangyányi változás történik, de van, amikor platformszinten is történik valami, nyilván ennek van egy kiváltó oka, általában egy nagy változás az életvitelben. Ez történt nálunk is: pár hónap leforgása alatt egy gyerekből kettő, kis lakásból nagy ház lett, ráadásul néhány új dologba is belevágtam – mindez annyi változással járt, hogy kénytelen voltam utánaigazítani a rendszeremet is. A teendőim megsokasodása és a két gyerek eltérő napirendjének összehangolása szükségessé tette az eddiginél részletesebb napi időbeosztást, míg a megváltozott környezet (kétszintes ház, két gyerek mellett lényegesen kevesebb gépidő) logisztikailag kívánt egy offline megoldást. Azaz – elsősorban logisztikai okokból – szükségem lett a meglévő rendszerem naprakész, gépfüggetlen leképezésére. Ekkor találtam rá többek között a Bullet Journalra is; megtetszett az (első ránézésre legalábbis) minimalista volta – s mivel kíváncsi ember vagyok, elhatároztam, hogy kipróbálom.
Amiben biztos voltam
- a füzetem a meglévő online rendszerek mellett fog működni, azokat kiegészítve
- míg a BuJo-ban a tervezés alapegysége a hónap, az én füzetem a tervezési rutinommal szinkronban, heti szinten lesz frissítve
- szemben a BuJo-alapelvekkel, a füzetem csak praktikus célokat fog szolgálni (azaz nem írok benne naplót, és nem teszem el emlékbe), emiatt (illetve mert egyáltalán nem mozgat meg) nem fogom dekorálgatni
- maga a füzet legyen kockás (mert az a praktikus), A5-ös és keményfedeles (mert hordozni fogom), legyen spirál (csak spirálfüzetekkel állok szóba), és persze nézzen ki jól.
Amit nem alkalmaztam
- Tartalomjegyzéket. A már nem aktuális oldalakat kitépem, a hosszabb ideig szükséges infókat nem itt tárolom, úgyhogy egyszerre max. 10 oldal van használatban, ehhez fölösleges a tartalomjegyzék.
- Éves naptárat. Mivel a Google Calendar az alap, a füzetemet pedig heti rendszerességgel összevetem az online naptárral, fölösleges számomra.
- Speciális jelöléseket. A BuJo-ban szerintem ez erősen túl van gondolkodva. Minek jelöljem külön jellel a konkrét időponthoz kapcsolódó dolgokat, amikor a mellé írt konkrét időpontról azonnal látszik, hogy az egy konkrét időpont?? Az elvégzett feladatokat kihúzom, ha valamit át akarok írni másik napra, átírom és kihúzom – szóval ezt a fából vaskarika módszert hanyagoltam.
Amit alkalmaztam
- Havi naptárat. Nagyon hasznos olyankor, amikor időpontokat egyeztetek. Telefonálás közben, szülői értekezleten, védőnőnél nem kell a gépemen / telefonomon keresgetnem, hanem előttem van a hónap. Hetente összevetem a Google Calendarral, hogy szinkronban legyenek. A naptár a füzet első oldalán kapott helyet. A naptáras lap hátoldalára kerülnek az olyan időpontok, amelyeket a hónap során az elkövetkezendő hónapokra egyeztetek. Ezek az első adandó alkalommal (azaz legkésőbb vasárnap, a heti tervezéskor) átkerülnek a Google Calendarba.
- Havi teendőlistát. Csak a nagyobb célokat írom ki motivációképpen, a részletesebb havi tervezés az online alaprendszeremben történik továbbra is.
- Heti naptárat. Ez nem szerepel külön a BuJo metodikában, de számomra ez a legfontosabb része a füzetnek. Egy hét 4 oldal, hogy bőven legyen helyem. Minden egyes nap 3 részre van osztva: külön listázom a délelőtti, délutáni, esti teendőimet. Annyira gyökeresen más a három napszak nálam, hogy gyakorlatilag teljesen el lehet különíteni, mit mikor lehet (és kell) megcsinálni. A napok tetején szerepel a menü rubrika, a heti tervezéskor a menütervezés is lezajlik. Ez a fajta naptárbeosztás ismerős lehet többek között az Erin Condren-féle Life Plannerből. Aki nem tudná, mi ez: egy nagyon népszerű határidőnapló, ami amellett, hogy csinos, elég jól átgondolt – ha valaha vennék határidőnaplót, azt hiszem, a Life Plannert választanám). A heti naptár egyből a havi naptár-teendőlista után következik (és mivel a lejárt oldalakat kitépem, mindig a füzet elején van az aktuális hét, egyből a havi naptár után).
- Napi teendőlistát (a heti naptárba ágyazva). Esténként leülök, és az online heti teendőlistámból kiválogatom a másnapra vonatkozó dolgokat, és beírom őket a megfelelő napszakokhoz a heti naptárba. Ha van kedvem, színes tollal, ha nincs, lóbetűkkel és felkiáltójelekkel jelzem az igazán fontos teendőket. (Ennek a módszernek két előnye van. Egyrészt szükségtelenné teszi az olyan fogalmakat, mint a migrálás más napra. Ha valamit aznap nem csináltam meg, újra ki tudom válogatni a heti teendőlistából. Másrészt az elvégzett teendőket kétszer húzom ki – egyszer a füzetemben, egyszer az online heti listán -, ezzel duplán szembesülve a sikerrel.) Ha kicsinek bizonyul a hely a heti naptárban a teendőlista számára, akkor semmi gond, egy üres oldalon dolgozom aznap.
- Tematikus listákat (vagyis collectionöket). A hosszabb távon fontos információkat Evernote-ban tárolom, de van pár fix oldal a füzetemben, ami rövidtávon hasznos: ilyen pl. a folyamatosan bővülő bevásárlólista, a mélyhűtőleltár, megbeszélés infók, vagy jelenleg a fiam új napirendje, amíg megszokjuk. Ezek az oldalak a füzet végén szerepelnek, így nem keverednek a naptárral. A füzet eleji naptár-teendőlista és a füzetvégi info blokk közötti üres lapok pedig egyszerűen noteszként működnek.
Amit tapasztaltam
Számomra nincs jobb az online rendszernél, de jelenleg nem tudok meglenni notesz nélkül. Ez a notesz lett a napi itinerem, amit számtalanszor előveszek napközben, nélkülözhetetlen társammá vált. A Bullet Journalból merítettem egy-két elképzelést, amelyekre viszont nagy valószínűséggel akkor is rájöttem volna, ha történetesen nem találkozom a BuJo elmélettel. Azaz szerintem a BuJo nem más, mint a naptárakkal, teendőlistákkal kapcsolatos józan paraszti ész szépen megfogalmazva, kidekorálva. S bár ilyen értelemben nem mutat újat, mégis jónak találom abból a szempontból, hogy mivel éppen egy terjedőben lévő divat, talán néhány fiatalnak kedvet csinál a kicsit rendszerezettebb élethez, méghozzá úgy, hogy nem követel (bár ajánl) különösebb beruházást. Az én tervezési rendszeremhez ugyan túl lassú és túl szimpla ez a módszer, de csak a BuJo-ra támaszkodva is fel lehet építeni szerintem egy teljesen jó, működőképes rendszert, ha valaki tényleg egyszerűen akar tervezni, vagy nagyon ráér, esetleg teljesen offline szeretne tervezni. Összességében egy “belépő szintű” tervezési módszernek tartom, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Érdekességképpen íme egy szintén papíralapú megoldás még a BuJo előtti időkből, vagyis a hőskorból, 2006-ból.