Anyaként az egyik legnagyobb kihívás az, hogy folyamatosan változik minden. Ma finom a zöldborsófőzelék, holnap rá sem tud nézni a gyerek. Ma a botanikus kert a legjobb program, holnap ugyanez uncsi. Ma működnek azok a módszerek, amelyeket nagy gonddal kifejlesztettem, hogy élhető maradjon az én életem is a család-munka-háztartás háromszögben, holnap azonban újra kell gondolnom mindent, mert annyit alakultak a napjaink. Utóbbi (és persze az összes többi) megtörtént velem is, és a sok változás miatt ismét át kellett alakítanom a mozgási rutinomat.
Korábban már írtam arról, hogy az eredendően nem túl sportos természetemmel hogyan sikerült rávennem magam a rendszeres napi mozgásra (itt olvashatod el). Akkoriban viszonylag kiszámítható volt az életünk abban a tekintetben, hogy a gyerekek otthon voltak még, s így a napjaink nagyjából – legalábbis a kereteket tekintve – ugyanúgy zajlottak. Ebbe a ritmusba bele lehetett illeszteni az esti tornát, amivel elégedett is voltam – egy ideig.
Telt-múlt az idő, és a napjaink egyre hektikusabbá váltak. Előbb az egyik, aztán a másik gyerek is oviba ment (sőt, a nagy azóta már iskolás), mindketten elkezdtek sportolni is, nekem pedig egyre több munkám van, ami tovább variálja a mindennapokat. Arról már nem is beszélek, hogy a férjemre sem számíthatok minden este, mert gyakran utazik vagy van esti megbeszélése… Ezek a változások komoly kihatással voltak az esti tornámra is, ráadásul – nem szépítem – meguntam. Itt akár mélyrepülést is vehetett volna a dolog – hiszen az általam említett változások kiváló kifogások! -, de én nem hagytam annyiban. Sokféle próbálkozásom volt:
- jártam késő este személyi edzőhöz, de csak heti egy alkalommal tudtam megoldani, amit keveselltem
- jártam szombat reggelente táncolni, de kizárólag hétvégén tudom kialudni magam, illetve imádom a hétvégi családi reggeliket, így ez is kudarcba fulladt
- újrakezdtem a reggeli napüdvözleteket, de általában szerda magasságában már annyira álmos vagyok reggel, hogy inkább tovább alszom 10 perccel
- beiratkoztam online pilatesre, de jó Pató Pálként profi szinten halogattam
- vettem egy ellipszistrénert, de nagyon hamar monotonná válik, ráadásul nem is jelent teljes körű edzést
- a szívemnek legkedvesebb erdei sétákat pedig az időjárás nagyban befolyásolja…
Nincs fix helye a mozgásnak a napomban, és nincs fix sportom sem – így nem lesz semmi az egészből! Már-már kétségbeestem, amikor jött a megvilágosodás: miért is kellene fix sport, és miért is kellene fix helyen lennie? Ahelyett, hogy bánatomban letelepedtem volna a kanapéra egy doboz csoki társaságában, az íróasztalomhoz ültem egy papírral és egy ceruzával, és megalkottam a homlokracsapós módszeremet, azaz a mozgásmozaikot, melynek lényege, hogy úgy mozaikozom össze a különböző mozgásformákat és a mozgásra szánt időt, ahogy éppen az életem lehetővé teszi. Az alábbi lépések mentén haladtam:
1. Összeírtam, hogy mi az, amit szeretnék.
- Szeretnék legalább heti 5 napon legalább 30 percet mozogni – ideális esetben úgy, hogy a hétvégére már ne maradjon „kötelező” mozgás.
- Szeretnék egy olyan rutint, amelyben többféle mozgásforma is megtalálható (hajlamos vagyok elbliccelni az erősítést, és csak kardióval vagy nehezebb időszakokban csak jógával megúszni a dolgot).
- S ha már itt tartunk, szeretnék megoldást az alakformálással, erősítéssel kapcsolatos halogatásra.
- Számomra fontos, hogy a mozgás lelkileg/szellemileg is hozzáadjon a napomhoz, így a mozgásformák kiválasztásakor erre is figyelnem kell.
2. Figyelembe vettem a lehetőségeimet.
- Továbbra sem tudok eljárni edzésre. Bár már nincsenek állandóan velem a gyerekek, a nélkülük töltött időt muszáj a munkámra fordítanom, nem fér bele egy bruttó (odaút – fel-le öltözés – visszaút) két órás kiesés. Ráadásul introvertált is vagyok hozzá…
- A legnyugisabb időszak az, amikor délutánonként kettesben vagyunk a kislányommal, ráadásul szívesen vesz részt bármiben, amit én csinálok. Hmmm… megtaláltam az új idősávot a mozgásra? Elvben igen, csakhogy lásd következő pont…
- Nincs két egyforma napom – ez nehezítés egy rutin kialakításakor -, ugyanakkor a hetem nagyjából tervezhető.
3. Összeírtam a mozgásformákat, amelyek szóba jöhetnek pro-kontrákkal egyaránt.
- Erdei séta. Ezt szeretem a legjobban, de egyrészt időjárásfüggő, másrészt a munkaidőmből megy (sport jelleggel csak a magányos séta vált be). Teljesen megválni azonban nem szeretnék tőle, mert a legjobb módszerem arra, hogy rendet tegyek a fejemben és a lelkemben.
- Jóga. Szükségem van rá a gerincem miatt, de nem tudom hosszasan csinálni, mert megunom. Épp ezért szeretem a napüdvözletet: annyi sorozatot csinálok belőle, amennyi jólesik – vagy amennyi épp belefér az időmbe. Mivel azonban csak reggel csinálom (ez valami berögződés), a rendszeresség nem garantált a megcsúszós reggelek miatt.
- Erősítés/alakformálás. Ahogy mondtam, ez számomra küzdelem, ezért halogatok. A szupertuti megoldás számomra most a Gyerünk anyukám! lett. Már többször tornáztam velük, de még sosem neveztem be egy fix programra. Szemben a „sima” videótárral a nyolc hetes programnak van egy olyan hatalmas előnye, hogy az egyes edzések csak két napig (a hétvégiek három napig) érhetőek el – ez nagyon hatékony módszernek bizonyult a halogatás kivédésére.
- Ellipszistréner. Én kimondottan szeretem az ilyen monoton mozgásformákat, mert jólesik néha kikapcsolni az agyam, illetve ilyenkor szoktam agymosó videókat hallgatni. De már bebizonyosodott, hogy csak kiegészítő mozgásformaként működik nálam.
4. Megfogalmaztam az új mozgásprogramot.
- Az alapot a Gyerünk anyukám! fogja képezni. Heti három alkalommal tornázom velük: hétfő vagy kedd, szerda vagy csütörtök, péntek (vagy szombat vagy vasárnap, de nem szeretek hétvégén ilyesmivel foglalkozni, úgyhogy általában péntek). Hogy mikor melyik nap, az attól függ, hogy mikor van olyan délután, amikor itthon vagyunk kettesben a kislányommal. Ez ugyanis most már anya-lánya program. (Jelenleg a Formaszerviz programot csinálom, nagyon tetszik.)
- Ha munka szempontjából lazább délelőttöm van, akkor betervezek egy reggeli sétát az erdőbe a suli-ovi kör után. Igaz, hogy elmegy egy óra munkaidőm, de annyit ad hozzá a napomhoz, hogy megéri.
- Ha nincs időm az erdőbe menni, akkor jöhet a jóga: a suli-ovi kör után, de még azelőtt, hogy belevetném magam a munkába, csinálok néhány napüdvözletet. Persze ez csak akkor működik, ha nem megyek külső helyszínre dolgozni. A felkelés utáni jógát elengedtem, nem stresszelem többet vele magam.
- Ha egész nap házon kívül vagyok és/vagy valamilyen oknál fogva semmi nem jött össze a fentiek közül (rossz idő, beteg gyerek stb.), akkor mindig ott van a nap végén az ellipszistréner. Ez az a vészterv, amire nem lehet kifogásokat hozni. Persze fáradtan nem feltétlenül esik jól az embernek, ez azonban kiváló motiváció, hogy inkább napközben akarjam letudni a mozgást. S ha mégis „ráfanyalodok”, akkor jöhet valami jó kis podcast vagy videó, és hajrá!
5. Betervezem a mozgást a hetembe.
Nagy előnye ennek a mozaikszerű mozgástervnek, hogy rugalmas, viszont ez vissza is üthet, hiszen „majdholnapolni” ebben is lehet. Amikor leülök a hetemet megtervezni, akkor ugyanúgy beírom a mozgást, mintha fix edzésre járnék. A szabadabb délelőttökre az erdőt, a többire a jógát, a kislányommal töltött délutánokra a gyerünkanyukámot, s az üresen maradt napok estéire az ellipszist. Igyekszem magam tartani a tervhez, de ha nem jön össze, amit elterveztem, este jöhet egy kis ellipszis. Persze akkor sincs tragédia, ha öt helyett négy, vagy akár csak három alkalommal mozgok végül. A rendszerességre való törekvés éppen ezért jó: ha nem is valósul meg tökéletesen a terv (heti 5 mozgás), átlagban azért elég jó eredményt lehet elérni.
Felfedeztem a spanyolviaszt!
Igen, tudom! Nem véletlenül neveztem el homlokracsapós módszernek a kis mozaikos elméletemet. A világ legegyszerűbb dolga, hogy rugalmasan mozogjunk, kedvünknek és lehetőségeinknek megfelelően, mégsem egyértelmű ez sokunknak. Egyszerűen az van a fejekben, hogy a sport egy ilyen kötött dolog, amiből egyet választ az ember, és azt csinálja megadott időközönként. Amikor egy barátnős beszélgetés során kiderült, hogy az amúgy hozzám hasonlóan praktikus gondolkodású Lilla barátnőm is mostanában jutott szinte szó szerint a fentiekre, úgy gondoltam, hiába spanyolviasz, beszéljünk róla! (Lilla is így gondolta, az ő cikkét ugyanerről itt olvashatod.)
Mozogni a világ egyik legjobb dolga (mondom ezt úgy, hogy az életem első 25 évében utáltam mindenféle mozgást), csak meg kell találni azt a formát, ami valóban közel áll hozzád, motivál, és az életedbe is beépíthető. Kicsit kilépve a megszokott keretek közül ez nem is olyan ördöngősség…