A tanulás számomra egy folyamatos, állandó izgalmat és flow-élményt biztosító tevékenység. Amióta az eszemet tudom, egyfolytában tanulok – és itt most elsősorban nem az intézményesített keretek közé szorított tanulásra gondolok, sőt. A legérdekesebb, a munkám, a személyiségem, a világnézetem szempontjából legfontosabb dolgokat nem az iskolában tanultam.
Mivel nagyon szerteágazó az érdeklődési köröm, így már az általános iskolában is zavarónak éreztem a tananyag korlátait, később, a gimnáziumban pedig szankciókat is kilátásba helyeztek, ha nem maradok az iskola által megszabott korlátokon belül (jól sejtitek: a gyerekeim egészen biztosan nem oda fognak járni). Bárhová is jártam, bármit is tanítottak, én mindig sokkal érdekesebb dolgokat olvastam, tanultam – és ez így van a mai napig. Tanulok a reggeli kávé mellett, az orvosi váróban, és fogmosás közben. Csak ma már önfejlesztésnek hívom.
Az 5 órás szabály
Hogy nem vagyok teljesen elvetemült az örökös tanulási vágyammal, egy nemrégiben megjelent, és hamar népszerűvé vált elmélet is igazolja. Az 5 órás szabály kiötlője, Michael Simmons úgy véli: a sikeres emberek titka a rendszeres önfejlesztésben rejlik, azaz hetente 5 (hétköznaponta 1) órát kell rászánni a fejlődésre ahhoz, hogy sikerre vigyük az életünk. Oprah Winfrey, Bill Gates, Mark Zuckerberg, Benjamin Franklin – csak néhány név azok közül, akik ezt a szabályt tekintik karrierjük egyik alapvető támaszának.
Az önfejlesztéssel töltött órák száma és a siker közötti korreláció tekintetében sokaknak ismerős lehet a 10.000 órás szabály is. Malcolm Gladwell elmélete szerint 10.000 órányi gyakorlással bármiben profik lehetünk – ez 10 évvel számolva heti 20 órát, hétköznaponta 4 órát jelent! Számomra egyfelől szimpatikus ez az elképzelés, mert kimondja: a siker nem szerencse kérdése, hanem kőkemény munka eredménye. Másfelől azonban azt sugallja, hogy “elegendő” belefektetni 10.000 órát, azzal készen is vagyunk – azaz nem számol a folyamatos fejlődés szükségességével!
Az 5 órás szabály szerintem éppen ebben csodálatos: nincs eleje és vége, hanem folyamatos fejlődésre buzdít, függetlenül attól, hogy hol tartunk az életünkben, a karrierünkben. Azaz szerintem a két szabály simán létezhet egymás mellett: ha már a 10.000 órán túl vagy például érsebészetben, akkor is szükséged van a heti szintű önfejlesztésre ahhoz, hogy a szakmád csúcsán maradhass. Ha pedig még csak a karriered elején tartasz, akkor ez a heti 5 óra lesz a kulcs ahhoz, hogy a hasonló képességű, végzettségű kollégáid közül kiemelkedhess.
Fontos azonban tudni, hogy szándékos, a mindennapi tevékenységeinken túlmutató tanulásról van szó! Azaz: attól, hogy kezdő vagy az adott szakmában / pozícióban, attól még a napi munka nem számít tanulásnak! Bizony rá kell számolni a heti munkaidődre még 5 órát ahhoz, hogy versenyelőnyre tehess szert a karrieredben a tudásodnak köszönhetően. Ha professzionálisan nézzük, ez az ára annak, hogy kiemelkedj a tömegből.
Fejlődés magánemberként is
És mi van akkor, ha történetesen épp nem törekedsz egy újabb szakmai lehetőségre vagy pozícióra? Ha a te életedben a karrier éppen (vagy egyáltalán) nem prioritás? Én ebben az esetben is azt mondom: tanulj! Keress valamit, ami igazán érdekel, és merülj bele!
Ahogy említettem, nekem az önfejlesztés mindig fontos volt: régen is hosszú listáim voltak arról, miket szeretnék elolvasni (túl a fikción), miket szeretnék tanulmányozni. De igazán fontossá akkor vált, amikor megszületett az első gyerekem. Teljesen beleolvadtam az anyaságba, imádtam minden percét, de azt is tudtam, hogy most egy ideig minden más tekintetben leáll az életem, miközben a világ továbbpörög körülöttem. Míg az addig megszokott mindennapokat szívesen cseréltem el a babás életre, addig az agyamat semmi esetre sem akartam leállítani, vagy kizárólag gyerekes pályára küldeni, így nekiláttam. S milyen jól tettem! Intellektuálisan életem egyik legintenzívebb fejlődési szakaszát éltem meg, miközben a külvilág számára “csak” babáztam.
És ez így van azóta is, ma már babák helyett munka mellett. Fejlődtem, s fejlődöm szinte minden területen: a magánéletemben, az aktuálisan felmerülő közéleti kérdésekben, különféle érdeklődési köreimben, a nyelvtudásomban és természetesen a karrieremben is.
Edzés a szellemi frissességért
Ma már mindenki tudatában van annak, hogy hetente 2.5 óra mozgás szükséges ahhoz, hogy fizikailag egészségesek maradjunk. Én bizony azt mondom: tegyük mellé ezt az 5 órás szabályt is! Hiszen a szellemi frissesség megőrzése ugyanolyan fontos, mint a fizikai erőnlét! Ugyan – gondolhatod, – szellemi frissesség megőrzése? Majd 60 fölött! Nos, szerintem akkor már késő lesz. Attól a pillanattól kezdve, amikor kikerülsz az intézményesített oktatás karmai közül, onnantól a saját felelősséged, hogy rendszeresen foglalkoztasd az agyad. És foglalkoztatni kell, mert bizony az értelmünk, a gondolkodásunk – akárcsak a testünk – elveszíti a rugalmasságát, ha lusták vagyunk, és nem használjuk! Szóval tekintsük ezt az 5 óra önfejlesztést ugyanúgy heti minimumnak, mint a 2.5 óra mozgást, és akkor tényleg elmondhatjuk: mindent megtettünk a fejlődésünk és a szellemi egészségünk szempontjából.
A tudás forrásai, azaz: mit és miből?
Hogy mit tanulsz, az ugyebár kizárólag rajtad múlik. Mi az, ami igazán érdekel? Mi az, ami lelkesít annyira, hogy kiszakítsd a heti 5 órát a tanulásra? Míg a saját szórakozásért, a heti szellemi edzésért folytatott tanulás esetében egyértelmű, hogy csakis olyasmivel foglalkozunk, amiben örömünket leljük, addig a szakmai életünkben sokszor a praktikum irányába hajlunk. Bár ez a kérdéskör messzire vezet, s most nem ez a téma, mégis muszáj megjegyeznem: ha a szakmai önfejlesztésed témája nem lelkesít, nem ad örömet és flow-élményt, akkor felejtsd el! Ez esetben rossz irányba haladsz! S megkockáztatom: érdemes átgondolnod, hogy egyáltalán jó szakmát választottál-e…
Ma már könnyű dolgunk van önfejlesztés szempontjából. Jobbnál jobb források érhetőek el az interneten, méghozzá általában ingyen! Íme az én kedvenc forrásaim:
- Olvasás. Mivel az önfejlesztés mellett az olvasás a másik nagy szenvedélyem, számomra kézenfekvő, hogy először a könyvekhez fordulok egy-egy új téma kapcsán. Szakmai könyvek tekintetében hasznos, ha az ember jól tud angolul, mivel a legkorszerűbb anyagok gyakran csak angolul érhetők el. Megjegyzem: éppen az angol nyelvű szakirodalomnak köszönhetem, hogy ugrásszerűen fejlődött a nyelvtudásom is… Könyvek mellett szakmai blogokat olvasok előszeretettel, illetve egy-egy témában célzottan is szoktam cikkeket keresni. Ami megtetszik, el szoktam magamnak menteni későbbi olvasásra, erre a célra a Raindrop szolgáltatást használom, ami ingyenesen hozzáférhető. Témába vágó újságokat, folyóiratokat nem igazán olvasok – de más szakterületeken biztosan annak is lenne létjogosultsága.
- Video- és hanganyagok. YouTube- és TED-videók, podcastek, hangoskönyvek… telis-tele az internet jobbnál jobb anyagokkal (sajnos ezen a téren is igaz, hogy nyelvtudás nélkül kisebb a kínálat). Sokaknak jobban megmarad a tudás, ha látják, hallják az “anyagot”, illetve vannak olyan területek, ahol kézenfekvő a videós formátum.
- Tanfolyamok. Online vagy offline, ingyen vagy fizetős – a kínálat szintén elképesztő. Én korábban a programozói tudásom felfrissítésekor egy ideig a Codecademy kurzusaival foglalkoztam kizárólag – akár az alapozó ismeretek megszerzésére, akár meglévő tudás felfrissítésére jó szívvel ajánlom. És ez csak egy oldal a sok ezer közül… Jó példaként álljon még itt anyósom története: amint nyugdíjba ment, belevetette magát a festészetbe – először csak bátortalanul próbálkozott, ma már lelkesen keresi a fejlődési lehetőségeket különféle festészeti workshopok formájában, és egyre sikeresebb. (És ha esetleg nem tudnád, én is remek online tréningeket tartok.)
- Appok. Rengeteg oktató app is létezik, én jógagyakorlatokat tanultam a telefonom segítségével, de nyelvtanulóknak nagyon ajánlom a Duolingo nevű appot, amellyel játékosan, mégis hatékonyan lehet nyelveket tanulni.
A passzív tanulás mellett azonban legalább olyan fontos az is, hogy használjuk a tanultakat, mert így fognak leülepedni, megszilárdulni bennünk az új ismeretek. Ehhez az alábbi módszereket szoktam használni:
- Gondolkodom. Én az a típus vagyok, aki állandóan pörgeti az agyát – megmondom őszintén, sokszor jó lenne, ha le tudnék állni, de nem tudok. Ez egy olyan pont például, amiben szeretnék fejlődni… Mindenesetre ez a tulajdonság jól jön azokban az időszakokban, amikor épp beleásom magam egy új területbe. Tipikusan futás közben szoktak előjönni a nemrégiben tanultak, s míg rovom a kilométereket, újra és újra átgondolom, amiket olvastam. Érdemes megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek a gondolkodásban – ez a tanulás mellett a mindennapi problémamegoldásban is jól jöhet. A legjobb ötleteim mindig fogmosás közben jönnek, így van egy noteszem a fürdőben, hogy el ne felejtsem őket (jó, tudom, ez valóban furcsa).
- Kísérletezem. Ha valami új módszert olvasok, azonnal ki kell próbálnom. Ez nálam elsősorban különféle hatékonyságnövelő módszerek esetében fordul elő. Nyilván szakmai kíváncsiság, de muszáj kipróbálnom az új ötleteket. Ez egyfelől azért jó, mert állandóan megkérdőjelezem a saját elgondolásom, másfelől pedig azért, mert akár beválik az új módszer, akár nem, további gondolkodásra sarkall.
- Gyakorlok. Természetesen ez nem vethető be minden tanulási területen, de aki például nyelvet tanul vagy programozik, annak bizony erősen ajánlott. Számomra az írás egy olyan terület, ami mindig gyakorolható: habár a munkám részét képezi a cikkírás, tananyagfejlesztés, tanácsadói anyagok írása, mégis úgy gondolom, rám fér egy kis inspiráció, ezért ősszel tervezem, hogy belevágok a NaNoWriMo kihívásba: 30 nap alatt 50.000 szót kell írni.
- Beszélgetek. Csodálatos érzés, ha az ember talál valakit, akivel megoszthatja, megvitathatja a tanultakat. A férjemmel mindketten fogékonyak vagyunk az újra, s gyakran küldünk át egymásnak érdekes cikkeket, amiket később megvitatunk. Gyakran mesélek neki csillogó szemekkel az éppen aktuális “kutatásaimról” – s nagyon rendes, mert mindig meghallgat, sőt, az érdeklődő kérdéseivel inspirál. Ha épp nincs senki a környezetedben, aki osztaná az érdeklődésed, akkor sincs gond: a közösségi oldalaknak köszönhetően könnyedén találhatsz olyan online csoportokat, ahol elbeszélgethetsz másokkal.
- Írok. Egyrészt ugye blogot – de ezt tudjátok. Másrészt folyamatosan jegyzetelek. Ha valami inspirálót olvasok, tanulok, aláhúzom, elmentem, és amint úgy adódik, szétcincálom, feldolgozom, továbbalakítom. Elképesztő kreatív löket egy-egy ilyen jegyzet elkészítése, de a későbbi átlapozása is. Természetesen Evernote-ban tartom őket (de a Notion talán még szuperebb megoldás manapság, ha jegyzetek kezeléséről beszélünk).
Mégis mikor?
Az az igazság, hogy én sosem számoltam, hogy mennyi időm megy el hetente a tanulásra, önfejlesztésre. Mivel az olvasás számomra olyan, mint a lélegzetvétel, nem tudok nem olvasni, így az olvasott formában történő tanulás elönti a napjaimat, minden pillanatot megragadok rá, legyen az akár csak 2 perc. De természetesen ennél tudatosabban állok hozzá, mert hiszem, hogy a valódi eredményekhez komolyabb hozzáállás szükséges.
Az én stratégiám az, hogy prioritásként, beütemezendő időblokként kezelem a tanulásra, önfejlesztésre időt. Ugyanolyan fontos pontja a teendőlistámnak a napi, heti önfejlesztési adag, mint bármilyen más core tevékenységem – hiszen mi más lehetne “core-abb”, mint amikor apránként továbbépítem a tudásomat, amire mások is építkezhetnek majd? (Core tevékenység alatt azokat az alapvető, kulcsfontosságú tevékenységeket értjük, amelyek teljes mértékben kapcsolódnak az ember személyéhez, azaz feltétlen prioritást élveznek és nem delegálhatók. Ilyen például a fogorvosnak a gyökérkezelés, a takarítónak a felmosás, az anyukának az ölelés – és mindannyiunknak a fejlődés, legalábbis én így látom.)
Én két módszerrel dolgozom: egyrészt minden (de tényleg minden) reggel olvasok 25 percet az aktuális szakmai könyvből, illetve péntek reggelente van egy 2 x 1.5 órás blokkom, amelyet egy konkrét témának dedikálok, s amelyben jobban elmélyülök. Az érdekes témákról van egy listám, és mindig azt veszem elő, amelyik a legjobban vonz, így még sosem halogattam egy percig sem, sőt, örömmel várom a péntek reggeleket. A “reggel” fontos kitétel: a pénteket tényleg szigorúan a tanulással kezdem, mert ahogy telik a nap, úgy nő az esélye annak, hogy az élet elsodorja a fejlődésre szánt időt – és ezt nem engedhetem.
Ha már prioritások, akkor az önfejlesztés a sürgős-fontos mátrixban a második kvadránsba tartozik – többek között ezek azok a tevékenységek, amelyek hosszú távon előre visznek, s amelyekre annak ellenére érdemes rendszeresen időt fordítani, hogy éppen nem égetően sürgősek. Ezt azonban csak tudatos tervezéssel tudjuk megtenni, hiszen mindig lesz valami, ami el akarja vinni az időt és a figyelmet; ami hangosabb, de semmiképp sem sürgősebb, mint a fejlődés.
Ehhez persze nem árt, ha az ember komolyan gondolja a dolgot. Ha például karrierfejlesztési céllal tanulnál, gondold végig: nem tudod átalakítani valamelyest a munkanapod? Lehet, hogy első ránézésre úgy tűnik, hogy a napi 1 órányi túlórával jobban haladsz a munkádban, szimpatikusabb leszel a főnöködnek – de ez csak rövid távon fog működni. Hosszú távon sokkal jobb eredményt érsz el, ha azt az 1 órát inkább tanulásra fordítod. Tekintsd ezt az 1 órát befektetésnek!
Érdemes megkeresni a napodban, hetedben azokat a pontokat, ahol ki tudod – és ki akarod! – csípni magadnak az időt. Ehhez vedd figyelembe, hogy mikor fog legjobban az agyad, és mikor a legjobbak a körülmények a zavaró tényezők szempontjából.
Hasznos lehet még, ha – legalábbis a kezdeti időkben – felvázolsz magadnak egy tervet. Merre szeretnél elindulni? Az első körben milyen anyagokat akarsz feldolgozni? Minden rendelkezésre áll, vagy van, amit be kell szerezned? A terv azért is fontos, mert a kezdeti lelkesedés után könnyen belassulhatsz, ám ha van egy jól kigondolt terved, akkor tovább megmarad a motiváció. Túltervezni azonban nem érdemes, hiszen minél többet tudsz az adott témában, annál jobban szélesedik a rálátásod, s annál jobban tudod majd alakítani a “tanösvényt”. A naplózás avagy a haladásod nyomon követése szintén motiváló lehet.
Ha úgy döntesz, számodra is fontos az önfejlesztés, azt javaslom tehát: tűzz ki egy célt, kezeld prioritásként, foglalj le neki időt a hetedből (igen, naptárba bevésve!), és hajrá!