Nincs idő és lehetőség kikapcsolódásra, s ha mégis nagy nehezen szert teszünk némi szabadidőre, nem tudjuk, mihez kezdjünk vele. Sőt, sokszor észre sem vesszük, s emiatt elfecséreljük! Ha mégis minden adott lenne, akkor otthonról hozott minták okán vagy a társadalom által sugalmazott elvárások miatt nem engedjük meg magunknak a pihenést, a szórakozást, az örömet…
5 éve dolgozom időgazdálkodási szakértőként. Ez idő alatt rengeteg emberrel volt szerencsém együtt dolgozni – rengeteg történetet hallottam munkáról, magánéletről, a kettő egyensúlyáról, s főleg annak hiányáról. Családi állapottól, munkától függően igen szerteágazóak az időgazdálkodással kapcsolatos nehézségek, ám van egy olyan terület, ami kortól, nemtől, beosztástól, mindentől függetlenül mindenkinél döcögősen működik, és ez nem más, mint a szabadidő megteremtése és felhasználása.
Az okok változatosak, az eredmények azonban egy irányba mutatnak: aki nem szán időt önmagára, a saját testi-lelki-szellemi feltöltődésére, az előbb-utóbb, valamilyen formában a kiégés közelébe kerül. Tévhit, hogy a kiégés kizárólag a felsővezetők betegsége, ellenkezőleg: mindannyiunkat fenyeget. Ha pedig beköszönt, az bizony már nem észrevétlen, hanem komoly tünetekkel jár, s gyakran pszichológus, pszichiáter segítségével tud csak kilábalni az érintett.
A kulcs a megelőzés. Természetesen a kiégésnek több oka van, a pihenés, kikapcsolódás hiánya “csak” az egyik közülük – ám pont egy olyan tényező, amin lehet változtatni!