Vissza a munkába! – Így marad időm mindenre, ami fontos számomra

Egy éves volt a fiam, amikor először gondoltam arra a szeptemberi sétánk során, hogy jövő ilyenkor már talán külön leszünk – ő bölcsiben, én munkában. A következő év során egyértelművé vált számomra, hogy az életem akkori szakaszában nincs az a munka, amiért kiadnám a kezemből a kisfiamat, és mivel szerencsére meg tudtuk oldani anyagilag, így újabb egy évre itthon maradtam. Aztán jött a húga, akivel szintén itthon maradtam… Lényeg a lényeg, hét év elteltével idén szeptemberben mindketten kirepültek a fészekből, a nagy iskolába, a kicsi óvodába ment, én pedig végre saját munkaidőhöz jutottam, és ezzel rengeteg dolog megváltozott…Érdemes továbbolvasni »

A rózsaszín szemüvegem – avagy a hálaadás művészete

A pozitív világnézet, az örömre és a hálára való képesség részben velünk született tulajdonság – ki kisebb, ki nagyobb adagban kapja -, de fejleszthető. Ezt onnan tudom biztosan, hogy magam is megtapasztaltam. Korábban voltak rosszabb időszakaim, amikor bele tudtam szomorodni az aktuális körülményeimbe, lelkiekbe és fizikaiakba egyaránt, függetlenül attól, hogy milyen súlyú dolgok voltak ezek. Életem egyik fordulópontján azonban úgy döntöttem: mostantól nem akarom, hogy rajtam kívül bármi, bárki mástól függjön a boldogságom. S bár ezt mondani könnyebb volt, mint megvalósítani, mégis belevágtam, s szerencsére jó érzékkel azonnal meg is találtam a függetlenséghez vezető utat a hálaadás formájában.Érdemes továbbolvasni »