Egy éves volt a fiam, amikor először gondoltam arra a szeptemberi sétánk során, hogy jövő ilyenkor már talán külön leszünk – ő bölcsiben, én munkában. A következő év során egyértelművé vált számomra, hogy az életem akkori szakaszában nincs az a munka, amiért kiadnám a kezemből a kisfiamat, és mivel szerencsére meg tudtuk oldani anyagilag, így újabb egy évre itthon maradtam. Aztán jött a húga, akivel szintén itthon maradtam… Lényeg a lényeg, hét év elteltével idén szeptemberben mindketten kirepültek a fészekből, a nagy iskolába, a kicsi óvodába ment, én pedig végre saját munkaidőhöz jutottam, és ezzel rengeteg dolog megváltozott…Érdemes továbbolvasni »
