A mai cikket egy friss saját élmény ihlette. Az elmúlt hetekben borzasztó nagy hajtásban voltam, aminek az eredményét hamarosan ti is meglátjátok (stay tuned…). Határidők határidők hátán, és persze közben az élet nem áll meg, ugyanúgy vannak ügyfelek, tréningek, és minden más, ami egy vállalkozás működtetéséhez szükséges. Ugyanakkor a megnövekedett terhelés mellett valahogy nem csökken a házimunka aránya sem, és akkor nem beszéltem még a legfontosabbakról: a gyerekekről, a férjemről és saját magamról. Mi a gond? Hiszen időgazdálkodás tanácsadó vagy, megoldod, nem? – teheted fel a kérdést. Nos, mint kiderült, nem. Íme a személyes kis kudarcom – elmesélem, hogyan vettem észre, hogy baj van, és mi ebből a tanulság.

Na jó, azt észrevenni, hogy baj van, nem volt nagy kunszt. Elég volt csak rápillantani az órára egyik este, amikor félálomban mentem fel a lépcsőn, hogy végre lefeküdjek. Tudjátok, hogy igazi bagoly típus vagyok, számomra nem jelent gondot éjszakába nyúlóan dolgozni, ám az utóbbi időben igyekeztem jobban odafigyelni a pihenésre – mondhatom, hogy sikerrel. Ezért döbbentem meg, amikor szembesültem azzal, hogy megint visszacsúsztam a régi mintákba, méghozzá észrevétlenül.

Ahogy ballagtam fel a lépcsőn, a mérnök agyam a következő matematikai képletet villantotta fel:

Nem kérdés, az alvás rovására ment a munkám. Míg mostam a fogam, végigpörgettem az elmúlt pár napot, hasonló képleteket gyártva:

Akinek vannak még emlékei a matekról, az tudja, hogy a kisebb-nagyobb tranzitív reláció, azaz ha A > B és B > C, akkor A > C. Magyarul: a fenti képletekből össze lehet állítani egy sorrendet. Ez nálam a következőképpen alakult:

Azaz: a munka abszolút leuralta az életemet, minden mást maga mögé utasítva. A gyerekek azért minden körülmények között kikövetelik a figyelmet, így megszerezték a második helyet, és az alvás is előkelő helyen végzett, ami annak köszönhető, hogy elég fáradt vagyok mostanában, egyszerűen nem tudtam fennmaradni. A házimunkát általában minimumon igyekszem tartani, de van egy szint, ami alá nem tudok menni. A sor végére szorult a férjem, a sport csak azért tudta beelőzni, mert már nem tudtam lemondani az edzést (személyi edzőhöz járok, nincs olyan, hogy egyszerűen nem megyek).

Mit mondjak: kijózanító volt a látvány. Hiszen a saját értékrendem szerint a reláció így nézne ki:

Általában eszerint élek, ám a mostani hajtás teljesen felborította a sorrendet. A prioritásaim és az, hogy miként osztottam be az időmet, még köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ez pedig a létező legjobb módja az időpazarlásnak! Az időbeosztásunknak tükröznie kell a prioritásainkat. Természetesen vannak körülmények, amelyek ezt számszerűen lehetetlenné teszik, hiszen valószínűleg senkire nem igaz az, hogy:

Pedig óraszám tekintetében ez a jellemző… Ám a mindenkori életkereteken belül (netán azokat rugalmasan tágítva) a saját fontossági sorrendünknek megfelelően kell döntenünk minden egyes percünkről.

Ez a gondolat vezetett tovább ahhoz, hogy “feltaláljam” ezt a pofonegyszerű és sokoldalú módszert, amit már részben vázoltam, de most definiálom is: bemutatom tehát a kisebb-nagyobb döntéshozó és időmérő eszközt!

Így használd:

Döntéshozás.

Valahányszor két vagy több tevékenység között kell választanod, idézd fel a lelki szemeid előtt a köztük levő kisebb-nagyobb kapcsolatot. Hogy áll a kacsacsőr? Van bármilyen komoly indok arra, hogy megfordítsd a relációt, és a kevésbé fontos tevékenységet válaszd? Mi ez az ok? Még mindig úgy gondolod, hogy érdemes megfordítanod? Figyelem! Az eszköz nagyon hatékony a halogatás kivédésére is!

Időmérés.

Aki már dolgozott velem, az tudja, hogy időnaplózással indítjuk a közös munkát. Az ügyfeleim általában nincsenek oda a feladattól, mivel eléggé szöszölős tevékenység, de hajthatatlan vagyok, mivel elképesztően sok információt lehet nyerni egy korrekt időnaplóból, nem beszélve arról, hogy már maga a naplózás sokkal tudatosabbá tesz – éppen ezért szintentartásként érdemes időnként megismételni.

Ha nem akarod rászánni az időt egy precíz időnaplóra, akkor ez a módszer jó képet ad, hogy nagyjából mi uralja éppen az életed. Ahogy én is végigvezettem az egyes tevékenységekre, vagy inkább: az egyes választásokra a relációkat, úgy te is megteheted. Pár napon át vezesd, hogy azt csináltad-e, amit éppen kellett, vagy ha nem, akkor mi helyett döntöttél az adott tevékenység mellett. Végezetül hasonlítsd össze a kialakult sorrendet a prioritásaiddal – elégedett vagy?

Végül megosztok veled két tanulságot.

Egyrészt ahogy a suszter cipője is lehet lyukas, úgy bizony az időgazdálkodás tanácsadónak is adódhatnak nehézségei az időbeosztással. Tudom, vicces dolog így nyílt színen felvállalni, de megteszem, méghozzá azért, hogy megmutassam: nem szégyen, ha időnként megcsúszik az ember a dolgaival. Jöhet egy nagyobb munkahelyi projekt, egy családi krízishelyzet vagy éppen a küszöbön álló ünnepek, és borul az addig olajozottan működő rendszer.

És itt jön a második tanulság: kellő tudatossággal minden hasonló anomálián úrrá lehet lenni. Ha úgy érzed, kezdenek összecsapni a hullámok a fejed fölött, állj meg, mérd fel a helyzetet, majd vegyél egy nagy levegőt, és gondold újra a piroritásokat és kötelezettségeket. Némi alakítgatás, határállítás, nemet mondás és segítségkérés(!) révén helyre lehet állítani a világ rendjét, vagy legalább ki lehet alakítani egy olyan ideiglenes időbeosztást, amely élhető marad a nehezebb időszak ellenére is.