Az időnk 45%-ában a szokásaink vezérelnek – derül ki egy kutatásból, amelyet az amerikai Duke University készített. A jó és a rossz szokásaink adják meg az életünk kereteit, legyen szó a napunk ritmusáról, az életmódunkról, a munkavégzésünkről, a szeretteinkkel töltött időről vagy a házimunkáról. Ha már ekkora befolyása van a rutinszerű cselekvéseinknek az életünkre, érdemes tudatosan alakítanunk a szokásainkon, és a magunk hasznára fordítani őket.
Ha elfogadjuk a tényt, miszerint a tetteink határoznak meg bennünket, és ezen tettek 45%-a a szokásainkból áll össze, könnyű belátnunk: a megfelelő szokások kialakításával (illetve a nem megfelelő szokások elhagyásával) gyökeres változásokat érhetünk el az életünkben, gyakorlatilag az életünk minden területén. Korábban már írtam arról, miként érheted el a céljaidat szokásokkal, most lássuk, hogyan lehet ezeket a szokásokat kialakítani!
Mindössze 21 nap?
Nincs szokásról szóló cikk 21 nap nélkül, így kénytelen vagyok én is beszélni róla. Ha szokások, akkor a legelterjedtebb tévhit a 21 napos szabály, miszerint mindössze 21 napba telik egy szokást kialakítani. Ezt a gondolatot a modern kor gyors megoldásokra vágyó embere fejleszthette ki, a pontos kialakulása nem ismert, a gyökere azonban igen. A 21 napos szabály egy félreértésből indul ugyanis: egy Maxwell Maltz nevű plasztikai sebész az 50-es években megfigyelte, hogy legalább(!) 21 nap szükséges ahhoz, hogy a páciensei hozzászokjanak a testüket ért változásokhoz. Először is: legalább. Másodszor pedig láthatóan ennek a kérdéskörnek semmi köze a szokásokhoz.
Szintén elterjedt a 66 napos elképzelés. Ennek már valamivel több valóságalapja van, ugyanis egy olyan kísérletre épül, ami valóban a szokások kialakítását célozta meg. A kísérlet alanyai átlagosan(!) 66 nap alatt alakítottak ki sikeresen egy új szokást, azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy 18 nap és 254 nap között változtak az eredmények!
Egyszóval varázsszám nem létezik. Sőt, úgy gondolom, káros valamilyen mágikus számra alapoznunk a szokásaink megreformálását. Akár új szokások bevezetéséről, akár régiek levetkőzéséről beszélünk, a kulcs a kitartó, konzisztens munka. Ha egy rövid időszakra koncentrálunk a szokás kialakításakor, tudat alatt azt gondoljuk: “csak 21 napig kell kibírni”. Ez egy projekt jellegű gondolat, nem pedig egy hosszútávú szokás irányába vezető elképzelés! Nem beszélve arról, hogy milyen demoralizáló, amikor a 21 nap elteltével még nem érezzük betonbiztosnak az új szokást.
Hogy mennyi időt fog végül igénybe venni a szokás kialakítása, sok tényezőtől függ – közrejátszik a személyiség, a tapasztalat (a szokások kialakításában is lehet gyakorlatra szert tenni!), a szokás jellege (egy alma uzsonnára kontra 5 km futás mindennap), illetve a szokáshoz fűződő érzelmek intenzitása (gondoljunk csak azokra az emberekre, akik évekig próbálták letenni a cigarettát, majd egy ijesztő orvosi eredmény hatására egyik napról a másikra leszoktak…).
Számok helyett gondolkodj hosszútávon, és dolgozz kitartóan a szokásodon – meglesz az eredménye!
A SMART szokás
Ha komolyan veszed a leendő új szokásodat, akkor érdemes rá megvalósítandó célként tekintened, s mint tudjuk, a jó cél SMART – azaz konkrét, mérhető, megvalósítható, releváns és időben korlátozott. Mit jelent ez szokások tekintetében? Tegyük fel, hogy kimerült vagy, s ezen szeretnél változtatni. Az új szokásod tehát: többet fogok aludni. Nos, nem fogsz többet aludni, legalábbis ha ennyiben hagyod a dolgot. Ugyanis: mit jelent az a több? mitől lesz a több több? honnan tudod, hogy tényleg több? A leendő szokásod ebben a formában a levegőben lóg, s nem fog megvalósulni.
Ha azonban azt mondod: “10 órakor lefekszem minden nap”, már sínen vagy. Ugyanis ez a mondat konkrét (van egy kézzelfogható cselekvés, amit meg kell tenned), mérhető (el tudod dönteni, hogy sikerült-e aznap vagy sem), megvalósítható (vagy azzá tudod tenni), releváns (hiszen a több alvást szolgálja), és időben korlátozott (nem valamikor fogsz többet aludni, hanem minden egyes nap lefekszel időben). A kijelentő módtól erőre kap a szokás: azt sugározza, hogy a döntés meg lett hozva, esténként nem kell azon töprengened, hogy belefér-e még egy rész a sorozatodból, hiszen már korábban eldöntötted: 10-kor lefekszel. A kijelentő mód abban is segít, hogy az egyéniséged részévé váljon a dolog – te mostantól egy este 10-kor lefekvő ember vagy.
Lassan, de biztosan
Van két aranyszabály, amelyet semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni:
Egy szokás egyszerre. Különösen átfogó életmódbeli változások esetén hajlamosak vagyunk egyszerre több új szokás kialakításába kezdeni, hogy “haladjunk”. Azonban a szokások tekintetében abszolút működik a “sokat akar a szarka” effektus. Egy-egy új szokás kialakítása komoly koncentrációt és erőfeszítést igényel. Ha több szokással próbálkozol egyszerre, elaprózod az energiáidat, és nemhogy nem haladsz gyorsabban, még annak az esélye is minimálisra csökken, hogy bár egy új szokást meghonosíts az életedben. Válassz tehát egyet a leendő szokásaid közül, és koncentrálj arra! Amint automatikussá válik az új szokásod, jöhet a következő – addig azonban légy türelemmel.
Kezdd kicsiben! Méghozzá egészen kicsiben. Alakítsd ki fokozatosan az új szabályt. Kezdetben ugyanis nem az a lényeg, hogy mennyit és hogyan teljesítesz, csupán annyi a cél, hogy megszokd az új szokás jelenlétét a mindennapjaidban. Ha például eldöntötted, hogy mostantól minden munkanapot azzal kezdesz, hogy a szakmai fejlődéseden dolgozol, első körben bőven elég, ha reggelente elolvasol egy szakmai cikket. Amint automatikussá vált maga a viselkedésforma, emelheted a napi penzumot, de megintcsak: ne akard egy nap alatt megváltani a világot.
A 3 időfaktor
Az új szokás sikerességét nagyban meghatározza az időzítés, méghozzá három síkon is.
Mikor kezdjem? Január elsején elkezdek futni. A következő hónaptól takarékos leszek. Hétfőtől nem dohányzom. Vajon ezek a szokások sikeresebbek lesznek-e a spontán módon holnap elkezdett szokásoknál? Attól függ! Vannak olyan szokások, amelyek nem igényelnek különösebb előkészületet (pl. minden reggel egy nagy pohár vízzel indítom a napot) – ezekkel nem érdemes várni, miért ne kezdenél bele már holnap? Más szokások esetében azonban nem árt némileg felkészülni. A legtriviálisabb példa a mozgás. Elkezdhetsz futni ebben a pillanatban is, de biztosan sokat segít, ha előbb szert teszel egy olyan cipőre, ami bár nem feltétlenül a legújabb, legdrágább modell, de legalább nem okoz 200 méter után bokafájdalmat, ezzel örökre eltántorítva a futástól. A technikai feltételeken túl van néhány olyan stratégiai elem (például a leggyakoribb kudarchelyzetek kiküszöbölése), amelyre érdemes időt szánni, mielőtt belevágsz a nagy kalandba, de a túltervezéstől óvakodj.
Milyen rendszerességgel? Naponta, kétnaponta, hetente? Természetesen szokása válogatja, tény azonban, hogy minél gyakrabban csinálsz egy adott tevékenységet, annál jobban megszilárdul mint szokás. Én azt tapasztaltam, hogy a “minden” kezdetű szokások működnek a legjobban (minden nap, minden munkanap, minden hétfőn), szemben a nagyobb lazaságot adó, ám épp ezért halogatásveszélyes “heti háromszor” jellegű szokásokkal.
Reggel, délben, este? Hogy a napon belül mikorra időzíted az új szokásod, elsősorban a szokás jellegén és az aktuális élethelyzeteden múlik. Ha azonban lehetőség van rá, érdemes minél korábban belekezdeni – a nap folyamán ugyanis fokozatosan csökken az akaraterőnk, így minél korábban kell döntenünk a szokásunk napi sorsáról, annál nagyobb eséllyel fogjuk megcsinálni. Az időzítést befolyásolhatja, hogy mihez tudod kötni az új szokást. Nagy segítség egy új szokás kialakításakor ugyanis, ha egy egészen biztosan bekövetkező eseményhez (triggerhez) tudod kapcsolni (pl. felkelés után azonnal… amíg lefő a kávé… amint beérek a munkahelyemre…). Ha nem találsz a szokásodhoz passzoló triggereseményt, akkor egyszerűen csak állíts be egy riasztást a telefonodon, hogy semmiképp ne feledkezz meg a szokásodról.
A 4 lelki faktor
Mint oly sok minden a világon, a szokások sikere is nagyban függ a hozzáállástól. Sőt: tulajdonképpen csak attól függ. Lélekben és gondolatban is készülj fel az új szokás meghonosítására. Vagyis:
Tudd, hogy miért csinálod! Azaz: motiváció. Nyilván okkal kezdesz bele egy új szokás kialakításába (pl. egészségesebb szeretnél lenni), de érdemes tovább kutakodnod magadban: miért szeretnél egészséges lenni? és még? és még? miért lesz neked jó ezenkívül az új szokás? és még? és még? Nálam a futásnál működik jól ez a dolog: az, hogy kimozdulhatok a lakásból a gyerekek nélkül heti három alkalommal, sokkal nagyobb motiváció jelenleg, mint az, hogy 30 év múlva meghálálja a szervezetem a törődést. A lényeg az, hogy minél több érvet tudj felsorakoztatni, amikor egy-egy kevésbé lelkes napon megpróbálod elbliccelni a napi adagot.
Vedd komolyan! Ha félvállról veszed a kihívást, borítékolható, hogy az első nehézségnél kicsúszol. Kötelezd el magad az új szokásod mellett, ezzel biztosíthatod be a legjobban a sikert. Sokaknak segít az elköteleződésben, ha mások előtt is felvállalják az elhatározásukat – egy támogató közeg rengeteget számít egy-egy nehezebb időszakban, nem beszélve arról, hogy a nyilvánosság (család, barátok, Facebook-csoport) előtt felvállalt célkitűzés egyfajta nyomást is jelent (persze csak akkor vállald fel, ha számodra ez a nyomás pozitív).
Higgy magadban! Egy új szokást kialakítani nem ördöngősség, nem kell semmiféle extra tulajdonsággal rendelkezni ahhoz, hogy sikerüljön. A sokat hangoztatott akaraterő, bár jól jön, de nem feltétel. Annyi dolgod van “mindössze”, hogy minden egyes alkalommal elvégezd azt az egyetlen szokást. Ezt pedig minden további nélkül meg tudod csinálni. Képes vagy rá, és ezt tudatosítsd is magadban. A kételyeket, a negatív belső hangokat pedig nemes egyszerűséggel seperd ki a gondolataidból. Képes vagy rá.
Élvezd! Ha jól érzed magad a szokásod teljesítése közben, akkor kisebb eséllyel fogod passzolni egy húzósabb napon. Tedd kellemessé, szórakoztatóvá a szokásod a siker érdekében. A cél a mozgás? Kreálj egy szuper zenelistát hozzá! Napi két liter víz? Vegyél magadnak egy jópofa ökopalackot! Koránfekvés? Jutalomként olvass kicsit a kedvenc könyvedből! A kezdeti nehézségeken átlendíthetnek a hasonló trükkök.
Mérés nélkül nincs szokás
Ha belekezdesz egy új szokás kialakításába, mindenképp érdemes valamilyen módon nyomon követned a haladást. A napi “lejelentés” már önmagában motiválóan hat – erre a gondolatra épül Jerry Seinfeld “Don’t break the chain” módszere is, ami a legegyszerűbb szokáskövető “rendszert” használja: egy falinaptárat. Ha megtetted a napi szokásod, rajzolj egy nagy piros X-et az adott nap rubrikájába, s tégy így minden nap, amikor sikerrel jártál; a cél mostantól “csupán” annyi, hogy ne szakítsd meg a láncot!
Seinfeld módszerének megvannak a maga előnyei, de nem tökéletes (nem minden szokásra működik például), ám arra kétségtelenül rávilágít, milyen fontos nyomon követni a sikeres napokat. Ez a fajta nyomon követés azért is praktikus, mert következtetéseket tudsz levonni, ha időnként hibázol. Ha például rendszeresen csütörtökön blicceled el a napi mozgást, felmerülhet benned, hogy a csütörtök valamiféle energia mélypont a hetedben, s talán érdemes lehet ezekre a napokra egy kicsit pihentetőbb mozgásformát betervezni.
Hogy milyen módszerrel regisztrálod a szokásod fejlődését, rajtad múlik. Az említett naptármódszeren túl használhatsz táblázatot papíron (ez a leglátványosabb, és akár a határidőnaplódba vagy a Bullet Journalodba is beilleszthető), Excelben (ha szeretsz statisztikákat készíteni), de nagyszerű appok is léteznek (itt találsz egy átfogó körképet a legjobb korszerű appokról, itt egy másik lista iPhone-ra, itt pedig Anroidra való appokat találsz). Az én személyes kedvenceim a Productive és a Nudge, de tervben van a Momentum is.
Néhány szó a hibázásról
Minek ez a sok adminisztráció? – gondolhatod. Hiszen belekezdesz a szokás kialakításába, állhatatosan csinálod, s tádámm, kész a szokás. Kivéve, hogy… hibázni fogsz. Legalábbis nagy valószínűséggel. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál. Lássuk, hogyan érdemes hozzáállni a hibákhoz!
Fogadd el, ha hibázol. Egy új szokás kialakításának természetes része a hibázás. Nagyon keveseknek sikerül elsőre, csont nélkül megszilárdítaniuk egy új szokást.
Tanulj a hibáidból! Gondold át: mi vezetett a hibához? Időzavar? Váratlan események? A motiváció hiánya? Elfeledkeztél róla? Túl nagy falat az új szokásod, esetleg több szokással próbálkoztál? Elemezd ki a helyzetet, s vond le a következtetéseket!
Előzd meg a hibákat! Ha már egy-két alkalommal megcsúsztál, tudod, hogy hol van a gyenge pontod. Némi tervezéssel, szervezéssel, trükközéssel kiküszöbölheted a szokásodat fenyegető tényezőket, vagy legalábbis némileg simábbá teheted az utat.
Legyen egy B terved! Előfordulhat, hogy ugyan a szokásodat elfelejtetted/elbliccelted akkor, amikor egyébként tervezted, de még beleférne a napba. Legyen egy terved erre is! Elaludtál reggel, és nem tudtál elmenni futni? Gyors újratervezés, és az estédbe még beleférhet egy otthoni erősítés.
Ne hibázz egynél többször! Legalábbis egymás után semmiképp! Egy hiba csak egy hiba, két hiba azonban már egy lejtő, ami könnyedén a szokásod végéhez vezet.
Sosem késő újrakezdeni! Ha nem sikerült kialakítanod az új szokást, de továbbra is fontosnak tartod, pihenj rá, és vágj bele ismét, amint alkalmasnak érzed magad rá! Attól, hogy egyszer nem sikerült, ugyanúgy képes vagy rá – legközelebb menni fog.
A 21 napos szabályról én is sokat hallottam, leginkább a sport kapcsán. Nekem a mozgás a mindennapjaim része, és muszáj is csinálnom rendszeresen, mert hízékony vagyok, és régen irtó duci kislány voltam (ezért becsülöm meg, hogy lefogytam, és hogy a mozgás a napi szokásommá vált).
Szóval egyszer, a vékonnyá válásom legelején egy személyi edzőm említette, amikor már majdnem feladtam, hogy a “szenvedés 3 hét után szenvedéllyé válik”. Nem nagyon akartam hinni neki, de ugye mondanom sem kell, hogy igaza lett?!
A körömrágásról viszont évekig tartott leszoknom, az nem ment ilyen gyorsan.
Szuper lett a cikk, imádom, hogy ilyen olvasmányosakat írsz! 🙂
Annyira embere és szokása válogatja! Ha 21 nap alatt a szenvedélyeddé vált a sport, nagy mázlid van 🙂 Én évek óta küzdök a napi rendszerességű sporttal (a mozgás megvan, csak a konkrét erősítés hiányzik), de csak nem jön össze, valahol mindig visszaesek. Feladni viszont nem fogom – hiszek abban, hogy lesz egyszer egy pont, ahol átbillen a történet. A rossz szokásokról való leszokás megint egy külön történet… arról nem is mernék írni, sokkal komplexebb pszichológiája van. Nem csoda, hogy te is megközdöttél a tiéddel, gratula, hogy végül sikerült 🙂
Az időben lefekvés már korábbi bejegyzésekben is szóba került, érdekelne, hogy sikerült-e megvalósítanod, illetve tudnál-e kifejezetten ezt a szokást segítő tippeket adni még? Itt említed jutalomként az olvasást, ezt hogyan érdemes beiktatni? Lefekvéskor (úgy mégsem aludnék időben) vagy később a nap folyamán (az viszont a programok átszervezését igényli, ráadásul időben távol áll magától a szokástól)?
A cikk egyébként szuper (szokás szerint 😉 )!
Tetszik a felhasználói neved 🙂 Igen, a koránfekvés egy “lifelong” küzdelem nálam, jól emlékszel. Most épp sikeresebb fázisban vagyok, de tudom, hogy lesznek még visszaesések. Később tervezek írni egy cikket az olyan szokásokról, amelyeket hosszabb távon át figyelemmel követünk, akkor élethosszig is – a koránfekvés nekem ilyen. Ami nekem most aktuálisan(!) működik: 1) minden lefekvés előtti nyűgöt (pl. rendrakás, másnapi cuccok előkészítése, arcápolás stb.) jóval előbb megcsinálok, így már “csak” az alvást halogatom, nem a sok apró teendőt, és így könnyebb is erőt venni magamon 2) a kitűzött lefekvés előtt 10 perccel forralok egy teát – ez még normális cselekvés, kevésbé alvásszerű, így kevésbé tiltakozom ellene – viszont mivel az ágyban iszom meg a teámat, innentől már nincs visszaút, különben kihűl a tea 3) igen, lefekvéskor olvasok, belekalkuláltam a lefekvési időbe – így egyszerre motiváció és jutalom. De az az igazság, hogy most az a legnagyobb motiváció, hogy 5 év lazaság után kénytelen vagyok korán kelni…
A legjobbkor jött nekem a cikk, hálás köszönetem! Épp a jövő évemet tervezem (a januári bejegyzéseidet olvasom újra és az életterületekre lebontott célok és a szokások mentén gondolkodom és jegyzetelek épp) és bár azt hittem, hogy a szokások témakörben már nem tudsz újat mondani, de tévedtem. Nagyon jó a cikk, átgondolt és alapos…mint mindig. Köszönöm!
Örülök, ha hasznodra váltak a cikkek. Októberben már a jövő évet tervezed? Ez igen, nagyon előrelátó vagy! Én rendszeresen úgy járok, hogy mint egy jó falatot, halogatom a tervezést (mivel nagyon szeretem csinálni), aztán eljön az év végi forgatag, s azon kapom magam, hogy hoppá, mindjárt január van, tervek meg csak legfeljebb a fejemben 🙂
Valójában nem az előrelátásom vezérel, hanem az idei év orientációvesztése…2017-ben is tervek alapján indítottam az évet (na jó, kb. februártól…), ám a nyár végére kipörgettem a második legnagyobb feladatot és itt maradtam egy nagy lyukkal. Persze egy másfél éves kislány (otthonról) dolgozó anyukájaként nem mondom, hogy nem tudtam betölteni a felszabadult időt, sőt…de komolyabb új terveknek (pl. kezdjek sportolni…) már nem volt erőm-kedvem nekivágni. (Tudom, ez hiba volt.) És ez így tulajdonképpen egy nagy halogatás, hogy akármi is lesz az új projekt, azt már csak januárban kezdem el, ám addig alaposan, nagyon-nagyon alaposan megtervezem….:-)
Bár nem ismerem a konkrét szituációt, de nem biztos, hogy olyan nagy hiba az, hogy hatalmas célkitűzés nélkül töltöttél pár hónapot, különösen, hogy – ha jól értem – az év első felét megnyomtad, s egyébként is van bőven tennivalód. Abból kiindulva, hogy már most a jövő évre készülsz, tervezgetsz, a halogatásnak tűnő időszakról még az is kiderülhet, hogy a legjobb módja volt annak, hogy a jövő évre felkészülhess 🙂
Ha nincs motiváció, nincs változás, az igaz. Eléggé betáblázom a napomat, idegesít, ha nincs meg a feladatok sorrendje, de még így sem fér bele minden a napba, meg még aludni is kell, ugye legkésőbb fél 11-kor, mert hatkor kelés van. Nekem valami olyan szokás kellene, ami megoldja az időhiányt és nem vesz el az alvásból.
Pl. egy normál napon hatkor kelés, iskola, vásárlás, haza, reggeli, munka 9-18-ig, haza, vacsora, kis tanulás, fürdés, kevés idő a gyerekre, 9-kor alszanak, konyha, rendrakás és már 10 óra is van, pedig ment közben a mosógép és mosogatógép. Szóval gondolkodom még, milyen szokás jönne jól a szoros ütemterven kívül. A cikk tetszik, én nem szoktam nagyon várni az új szokások bevezetésével, ha van motiváció, ha meg nincs, akkor úgysem megy a dolog.
A tervezés például az egyik legjobb szokás, ami az időhiány megoldására szolgál, szóval jó úton haladsz 🙂 A másik nagyon jó szokás – bár inkább hozzáállásnak nevezném – az okos szervezés, a nemet mondás (akár magunknak is) és a tökéletesség elengedése. Ahogy leírod, tényleg szoros a napod (a munka, család, háztartás együtt sosem egyszerű). A munka nyilván adott, de az otthoni teendőket illetően te hozod meg a döntést. Szerintem két oldalról érdemes megközelíteni a dolgot: 1) Mivel töltöd most az otthoni idődet? Egy hétig mérd le, mire mennyi idő megy el. 2) Mit csinálnál, ha több időd lenne? Ha megoldódna az időhiány, ahogy írod, mi változna? Mihez kezdenél? Ha a két listát egymás mellé teszed, máris konkrétumokkal állsz szemben. A “több időt szeretnék” gondolatból az lesz, hogy szeretnék (például) naponta 30 percet barkácsolni – miről tudok lemondani ennek érdekében? Hol tudom megkönnyíteni a saját dolgom? Hol tudok segítséget kérni? Nem kell fekete-fehér megoldásokban gondolkodni; nem kell kijelenteni, hogy mostantól nincs meleg vacsora, de például szerdánként ehettek hideget, vagy egy alap tésztát szósszal, ha ezzel te aznapra megnyered a magad kis félóráját, csütörtökön meg mosogathat a párod. Te ismered a saját életed, én csak bátorítani tudlak: vannak megoldások, és meg is fogod találni a sajátjaidat 🙂
Kedves Pareto Lánya! Régóta lelkes olvasód vagyok, hétről hétre várom a csütörtököt, hogy új cikket olvashassak tőled. Nagyon sokat tanultam eddig is belőlük, nagyon tetszik az életszemléleted a szorgalmad és a stílusod is. Ez utóbbi cikk teljesen “betalált” nálam. Ugyanaz a helyzet nálam, mint Oliv08-nál (és még gondolom nagyon sokaknál, hisz ez a tipikus): család, gyerkekek (szerintem azzal, hogy iskolások lettek, még több közös minőségi időre van szükségük, több a mondanivalójuk, megbeszélni valójuk, sok az önként vállalt elfoglaltságuk, de ehhez még sokmindenben segítségre szorulnak, pl közlekedés), munka, háztartás, létfenntartás, egészség (alvás, evés, levegőn lenni, mozgás…) stb. Úgy látom, hogy ez a szoros életvitel (pedig ebben még semmi “extra” nincs mint építkezés, betegápolás, egyetemi tanulmányok) csak azoknál működik hosszútávon, akik naprakészek tudnak maradni minden területen és csak az aktuális feladatokkal, teendőkkel foglalkoznak. Nálam egy jó ideje nehezített a pálya, mert minden téren nagyon le vagyok maradva. Munkában, háztartásban, gyerekekkel, férjjel, pihenésben. Szeretnék kialakítani egy jól működő rendszert, de az elmaradások, mindig átveszik a hatalmat, felülírnak mindent. Így az aktualitások is egy idő után szintén elmaradások lesznek. Melléktermék a kapkodás, idegesség, stressz, kimerültség. És az a tudat, hogy nem én irányítok, hanem a feladatok engem. A mókuskerék meg csak forog tovább, az idő telik én meg csak kapálózom, mert évek óta nem érem utól magamat. Eddigi próbálkozásaim mind kudarcot vallottak, ami nem hat túl építő jelleggel a helyzetre, mivel nem sikerült eddig az egyébként is sűrű napokba még a lemaradások felszámolását is belegyömöszölni. Esetleg ha erre lenne bármilyen működőképesnek látszó ötleted, kérlek ne tartsd magadban 🙂
Üdv, hivatkoztam erre a cikkre az Alternatív gazdaság lexikonban, további sok tartós sikert! http://hu.alternativgazdasag.wikia.com/wiki/Jellemvon%C3%A1sok
Köszi!