Nagy örömmel figyelem, ahogy egyre többen és többen kezdenek az egyszerűbb élet, a gondolati és tárgyi minimalizmus irányába fordulni. Míg a világ egyik fele még mindig a “még többet, még nagyobbat, még gyorsabban” irányába dübörög, addig egyre többen állunk meg, s kezdjük el keresni a nyugalmat, a csendet, a békét, a valódi értékeket. A változáshoz nincs szükség korszakalkotó ötletekre, bonyolult módszerekre, elegendő, ha kicsit körülnézünk a mindennapjainkban, és megkeressük azokat a pontokat, amelyek számunkra egyszerűséget, könnyebbséget jelentenek.

Az alábbi módszereket nagyjából véletlenszerűen válogattam: egy reggeli kávé mellett álmosan bámészkodva összeírtam, ami a szemembe ötlött. Korántsem teljes a lista, ám ez nem is volt cél, ellenkezőleg. Azt szerettem volna megmutatni, hogy gyakorlatilag bármerre is fordulunk az életünkben vagy az otthonunkban, biztosan találunk valamit, amelyen kicsit egyszerűsítve máris kis lélegzetvételhez jutunk.

Egy csokornyi ötletet olvashattok tehát, amelyhez használati utasításként csak annyit mellékelnék: apró lépésekben haladjatok! Ezek a változások a mi életünkben sem egyik napról a másikra történtek. Ahogy megláttunk egy-egy egyszerűsítenivalót, megpróbáltuk – volt, amit bejött, s volt, ami nem; volt, ami könnyen ment, s volt, amiért hosszú évekig dolgoztunk; volt, amit be kellett szerezni, s volt, amit el kellett engedni; volt, ami a személyiségünkből fakadt, s volt, amely tudatos döntés eredményeként született. Ám kétségtelen: az életünkben az egyszerű, de nagyszerű megoldások azok, amelyek hosszútávon is meghonosodtak.

Gondolkodás

1. Nemet mondunk. A saját értékrendünket és céljainkat szem előtt tartva nemet mondunk a fölösleges tennivalókra, a nem fontos programokra, és bizony emberekre is, ha úgy adódik! Van, hogy a saját magánéletünket védendő meg kell húznunk a határt, és bár emberekkel szemben ez nem könnyű dolog, de van, amikor elkerülhetetlen.

2. Mértékletesek vagyunk, de nem végletesek. Egészségesen eszünk, de nem borulunk ki, ha úgy adódik, hogy útközben egy McDonaldsban kell ennünk. A mesenézés ideje erősen limitált, de ha a gyerekek betegek vagy úton vagyunk, nem esünk kétségbe, ha a megszokottnál többet nézik a rajzfilmet. A családi irányelveket betartjuk, de nem mindig és nem mindenáron. Hiszen csak irányelvek, nem törvények.

3. Minőségre törekszünk. A lehető legjobb minőséget vesszük meg mindenből, amire a pénzünkből futja. Ha nem telik rá, akkor sem engedünk a minőségből: vagy nem veszünk semmit, vagy jó minőségű használtat veszünk. Így rengeteg bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

4. Tudjuk, mennyi az elég. Nem halmozzuk a tárgyakat, nem fogyasztunk ész nélkül. Amire szükség van, természetesen beszerezzük, de igyekszünk a minimumon tartani a tárgyi igényeinket. Erről a kérdéskörről rengeteget írtam, a kapcsolódó cikkeket itt olvashatjátok.

5. Kevesebb döntési helyzet. A sok döntési szituáció döntési fáradtsághoz vezet – s őszintén szólva a mentális energiáimat fontosabb dolgokra is fordíthatom a bevásárlásnál és az öltözködésnél. Ezért van kapszula ruhatáram, ezért vásárolok bevált termékeket, és ezért keresem folyamatosan azokat a pontokat, ahol tovább egyszerűsíthetek az életünkön. A döntési fáradtság hatásairól itt írtam.

Háztartás

6. A menütervem. A legújabb, ám már most egyértelműen az egyik leghatásosabb életegyszerűsítő eszközöm. Három hónapra előre megvan a menütervem, a kapcsolódó bevásárlólistával. Bővebben itt olvashatsz róla.

7. Ebédre egy fogást eszünk. Általában. Van, hogy több időm van főzni (pl. hétvégén); van, hogy egy tartalmas levest adok valami édességgel; de az esetek többségében egy laktató főétel van. Rengeteg időt spórolok így.

8. Hetente egyszer megyek bevásárolni. Természetesen csakis bevásárlólistával, így biztos lehetek benne, hogy valóban nem kell hétközben újabb köröket tennem.

9. Jól felszerelt spájz és mélyhűtő. Figyelek arra, hogy az alapvető tartós vagy fagyasztható élelmiszerekből sose fogyjunk ki. Így ha épp olyan hét adódik (és két kisgyerek mellett adódik!), amikor semmi esély egy rendes bevásárlásra, akkor sincs semmi gond, van miből egészségesen és változatosan főzni.

10. Újravásárolok. A spájzunk és a fürdőszobánk is 90%-ban bevált, újravásárolt termékekből áll. Kevesebb döntési helyzet, kevesebb csalódás, kevesebb pénzkidobás az eredmény.

11. Észszerűsítettem a háztartást. Korábban egy nagyvállalatnál dolgoztam, ahol többek között az volt a feladatom, hogy a munkafolyamatokat racionalizáljam, azaz megtaláljam benne azokat a lépéseket, amelyek időigényesebbek, kevésbé hatékonyak vagy több hibalehetőséget hordoznak magukban a kelleténél. Ez a szemlélet a háztartásban is nagyon jól jön, rengeteg időt lehet nyerni, ha az ember kicsit résen van.

12. Tömbösítem a hasonló feladatokat. Az elintézendőket igyekszem egy út alatt lezavarni, a varrnivalót összegyűjtöm, és így tovább.

13. Egyforma zoknikat vásárolok. Mármint egy embernek ugyanolyan zoknijai vannak, így nem kell bajlódnom a párkereséssel. A fiam kivétel: neki ugyan mintás zoknijai vannak, de ellenkezik az elveivel, hogy a két lábára egyforma zoknit húzzon, úgyhogy az övéit meg ezért nem párosítgatom.

14. Van egy autóstáskám. No ne arra a kis kockatáskára gondoljatok, amelyet a 80-as években hordtak a férfiak. Ez egy nagy szatyor, ami arra szolgál, hogy minden olyan cuccot, amelyet a nap során magammal akarok hurcolni az autóban (de nem a táskámban), azt beledobáljam készülődés közben (gyerekek pulcsija, naptej, feladandó levelek stb.). Így nem kell ki-berohangálnom az autó és a ház között sem induláskor, sem hazaérkezéskor.

15. Az autó fel van szerelve egy túlélőkészlettel. Pelenkázókészlet, palackos víz, rágcsálnivalók, játékok, mini naptej, nedves törlőkendő, szemeteszsák, tartalék napkalap/sapka stb. Számtalanszor mentett meg bennünket.

Otthon

16. Kis házunk van. Mivel nincsenek nagy igényeink és nincs sok cuccunk, így nincs szükségünk nagyobbra. A kisebb ház fenntartása pedig lényegesen olcsóbb, környezettudatosabb, tisztán- és karbantartása egyszerűbb.

17. Rendet tartunk, amennyire lehet. Itt írtam azokról a szokásokról, amelyek segítségével nagyjából mindig vállalhatóan néz ki a lakásunk a gyerekek ellenére is.

18. Elfogadtuk, hogy rendetlenség és káosz van. Hiába teszünk a rendért és a tisztaságért, két kisgyerek mellett lehetetlen patikatisztaságot és katonás rendet tartani, s azt gondolom, nem is cél. Bár a férjemmel mindketten rendszerető emberek vagyunk, elfogadtuk, hogy ezt az időszakot most a gyerekek uralják ilyen értelemben is. Az ebédlőben a fehér fal hetek óta le van öntve kávéval, de mivel nincs szem előtt, nem igazán foglalkoztat. Megvárom a következő falraöntést (statisztikai alapon napok kérdése), s majd akkor lefestem.

19. Kevesebb dekoráció. Leszoktam a különféle szezonális dekorációkról, amelyeknek az elkészítése időt, pénzt, tárolása helyet igényelt, és vizuálisan csak növelte a két gyerek által már alapból megteremtett felfordulást (az ünnepek természetesen kivételek). Ugyanez igaz az állandó dekorációra is: alaposan megtizedeltem őket, csak azok maradtak, amelyek különleges jelentőséggel bírnak számunkra – csetreszekre nincs szükség. Örömmel hozom be azonban a kertünk virágait.

20. Babakerítés. Korábban irtóztam minden olyan eszköztől, amellyel a gyerekeim mozgását, szabadságérzetét korlátozhatom. Ám amikor beköltöztünk az új házunkba, pillanatok alatt rájöttem: ez nem elvi, hanem biztonsági kérdés. A mindent felfedezni akaró babám számára az amerikai konyha és az emeletre vezető lépcső hívogató kalandnak tűnik, ám elég komoly veszélyeket rejt mindkettő (szedtem már ki a lányomat a mosogatógépből). A számomra is elfogadható megoldást az jelentette, hogy nem a babát zártuk be (továbbra is brrr…), hanem a lakás veszélyes részeit zártuk le előle. Így szabadon garázdálkodhat a 30 négyzetméteres nappaliban, míg a konyha-előszoba-wc-garázs-lépcső traktusba nem jut ki felügyelet nélkül. Mivel a nap 12 órájában egyedül vagyok velük, számomra ez a megoldás felért egy állandó bébiszitterrel.

21. Játékos dobozok. A gyerekek összes játékát olcsó, zöld dobozokban tartjuk. Az esti rendrakás így dobozba dobálássá egyszerűsödik, de ha ki akarunk költözni délutánra a kertbe, akkor sem kell különösebben kicuccolni, csak kivisszük valamelyik játékos dobozt. Ilyen dobozból jónéhány van itthon: ezeket használom az autóban, a spájzban, a gardróbban is – az egyendobozoknak köszönhetően a dobozos tárolás vizuálisan nem tette kaotikussá a lakást.

22. Hatalmas kinyitható kanapé. Kisgyerekes családban életmentő felszerelés a nappaliban. Ha a kicsi szopizik, míg a nagy zenél; ha a nagy mesét olvas, míg a kicsi formabedobózik; ha mindketten fáradtak az előző napi kalandoktól, de nekem főznöm kell; ha mindketten tombolnának, de én beteg vagyok… és sorolhatnám.

Életvitel

23. Rugalmas napirend szerint élünk. Van egy hozzávetőleges napirendünk, ami a gyerekek miatt természetesen adódott, de családilag is nagy hasznát vesszük. Mindig mindenki tudja, mi a dolga, mikor férnek bele az extra feladatok, milyen jellegű teendőket mikor lehet végezni (mikor vannak el magukban a gyerekek, mikor alszanak stb.), és hasonlóképpen, a pihenésnek, a kikapcsolódásnak is megvan így a maga ideje, nem csordogálnak bele az ilyen-olyan teendők. A napunk szervezéséről itt írtam.

24. Rutinok. Bizonyos tevékenységsorokat rutinszerűen csinálunk. Ilyen a gyerekek reggele és estéje (megnyugtatóan hat számukra, illetve az önállósodásban is nagy segítségükre van), ilyen a mosási rutinom (nem kell gondolkodnom rajta, hogy mosok vagy sem, mert minden hétköznap mosok), de bejáratott rutinom van például a szépségápolásban is. A rutinokkal felgyorsíthatóak az egyes tevékenységek, kevesebb a döntési helyzet és a hibalehetőség is, nem beszélve arról, hogy mentálisan is hasznos (amint belekezdek a saját esti rutinomba, azonnal elálmosodom – pavlovi reflex).

25. Rendszeres tervezés. Éves, havi, heti és napi szinten is megvannak az elképzeléseim arról, hogy mit szeretnék véghezvinni és hogyan. Nem a tervezés kedvéért tervezek, hanem azért, hogy a számomra fontos dolgok beleférjenek a napba, az egyéni vagy családi célok teljesüljenek. Korrekt tervezéssel lényegesen kevesebb a stressz is a mindennapokban. Az én tervezési módszeremről itt olvashatsz.

26. A rövid teendőlistám. A néhány elemből álló listám koncentrált munkát tesz lehetővé, és ezerszer hatékonyabb vagyok, mintha kilométer hosszú listákkal rohangálnék. Erről itt írtam.

27. Közel élünk a nagyszülőkhöz. Azt hiszem, ezt nem is kell magyaráznom… Mindenesetre tudatos döntés, alapos mérlegelés eredménye volt, s bár nem zökkenőmentes a közeli kapcsolat, de minden résztvevő profitál belőle, méghozzá nem is keveset.

28. Nincs tévénk. Így még a lehetősége sincs meg annak, hogy értelmetlenül heverjünk a tévé előtt, és bámuljuk a számunkra semmitmondó műsorokat vagy a reklámözönt, a folyamatos háttérzajról nem is beszélve. Természetesen mi is nézünk filmeket, a gyerekek pedig mesét, de erre ott van a számítógép, ami ilyen szempontból sokkal jobban kordában tartható – legalábbis számunkra.

Egészség, életmód

29. A megelőzésben hiszek. Komoly energiákat fordítunk családilag arra, hogy egészségesen étkezzünk, eleget mozogjunk, a szükséges éves szűrővizsgálatokon részt vegyünk.

30. Nem bonyolítom túl az étrendünket. Mivel szerencsére egyikünknek sem kell egészségi okokból speciális diétát követnie, három alapelvet követünk az étkezésnél: 1) több zöldség-gyümölcs 2) kevesebb szénhidrát 3) még kevesebb cukor. Ez a “diéta” csak egy kis odafigyelést igényel, és hosszútávon tartható.

31. Nem bonyolítom túl az edzést. Sokáig próbálkoztam mindenféle komplikált és teljeskörű edzéstervekkel, amelyek aztán végül mind kudarcba fulladtak. Nem volt sem erőm, sem kedvem nyomon követni az aktuális tervet, váltogatni a különböző edzéseket. Most “csak” futni járok – igaz, ettől nem lesz kockás hasam és Popeye-karom, de a heti mozgásadagomat gond nélkül tudom teljesíteni.

Öltözködés, szépség(ápolás)

32. A hajam. Pontosabban a fodrászom, aki olyan frizurát vág nekem, ami még akkor is tökéletes, ha elaludtam. A hajmosás pillanatok alatt megvan, (be)szárítani nem kell, a formázás ismeretlen fogalom számomra. Ha majd eljön az ideje, a hajfestésre sem szeretnék energiát pazarolni, erről itt írtam.

33. A minimalista ruhatáram. Viszonylag kevés, ám annál jobban megválogatott ruhadarabból áll a gardróbom. Reggelente egy szempillantás alatt megvan az aznapi szettem, amiben nagyszerűen érzem magam. Mivel pontosan tudom, mi az, ami passzol hozzám és az életstílusomhoz, a fölösleges shoppingtúrák – és az ezzel járó fölösleges pénzköltés – is kimarad az életemből.

34. Nem követem a divatot. Így aztán nem is idegesít, ha a ruháim nem tükrözik a trendeket. Mivel általában időtálló, egyszerű darabokat választok, divatjamúlt sem vagyok.

35. A sokoldalú babafürdető. Kifogástalan összetétele miatt tusfürdőként és samponként is ezt használja a család apraja-nagyja, emellett egy kímélő arclemosó, és még a sminkecseteket is nagyszerűen tisztítja. Nagyjából felezte a flakonjaink számát. (Ezt vagy ezt szoktam venni – utóbbinak van minimális parfümtartalma, de az egyéb jó tulajdonságai miatt szemet hunytam fölötte.)

Online dolgok

36. Közösségi média csak módjával. Szép sorban abbahagytam a Twittert, a Foursquare-t, az Instagramot, és drasztikusan visszavettem a Facebook-használatból is. Az igazi az lenne, ha onnan is kilépnék, de egyelőre még nem szántam rá magam – néha jólesik megnézegetni az ismerőseim fotóit, hallani róluk akár csak ilyen úton is. A számomra érdektelen embereket azonban töröltem az ismerőseim közül – ne húzzuk egymás idejét alapon.

37. Kikapcsoltam az értesítéseket. Szeretek magam dönteni arról, hogy mikor mivel foglalkozom, s ezt a képernyőmre (és ezáltal az életembe) beömlő mindenféle értesítések csak akadályozzák – kizökkentenek, megzavarnak. Kikapcsoltam tehát minden olyan értesítést, ami nem létfontosságú, és gyakran használom a telefonom repülő üzemmódját is, azaz nem fogadok hívásokat, amikor nem akarok.

38. Leiratkozások. Leiratkoztam minden olyan hírlevélről, ami számomra érdektelen. Nem érdekelnek az akciók, a kihagyhatatlan ajánlatok.

39. Spotify. Régebben rengeteget bajlódtam a zenéimmel. Pakolgattam őket mappákból mappákba. Előadó szerint soroljam? Vagy hangulat szerint? De ha futni megyek, melyik mappából válasszak? Amióta van Spotify, egy gombnyomásra ott vannak a kedvenc zenéim. Ha egy bizonyos hangulatra vágyom, keresek egy megfelelő lejátszási listát, ha pedig a kedvenc zenei stlusomból hallgatnék mindenfélét csak úgy, akkor indítok egy rádiót egy stílusbeli előadóra.

40. Amit lehet, digitalizálok. Ha film, akkor Netflix vagy iTunes. Ha könyv, akkor Kindle. Ha zene, akkor Spotify. Ha infók és receptek, akkor Evernote. A fotóink néhány kivételtől eltekintve kizárólag digitális formában vannak. Ahol lehetőség van, rá a digitális számlát igényeljük. Online bankolunk, számlákat kizárólag online fizetünk.

41. Google-termékek. A férjemmel közös naptár felbecsülhetetlen segítség, a Google Drive-ot pedig leginkább backupképnt használom. Gombnyomásnyi közelségben van, így nem bliccelem el a rendszeres mentést – nem úgy, mint régen, a külső winchesterrel.

42. Időnként offline böjtöt tartok. Legyen az egy nap vagy egy hét, mindig óriási szabadságérzetet ad. Erről bővebben itt írtam.

További 42 módszerért kattints ide!

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.