Most csináld! – Majdnem év végi visszatekintés

Nincs még korán az év végi visszatekintéshez? – kérdezheted, és részben igazad is van, hiszen alig kezdődött el a november (s igazság szerint ezt érzem az egész évvel kapcsolatban is). Igen ám, de heteken belül szembesülünk azzal, hogy ismét véget ért egy év, ismét számot kell vetnünk azzal, hogyan is töltöttük az elmúlt 365 napot. Ahhoz, hogy az év végi mérleg pozitív irányba dőljön, még rengeteget tehetünk!

Év végi visszatekintést sok-sok éve csinálok, meglehetősen változatos formákban. Volt, hogy 10 szóban foglaltam össze az évem, de abban minden benne volt, máskor irányított kérdések segítségével elemeztem ki az elmúlt hónapokat, az utóbbi időben pedig az életcéljaim köré építettem egy struktúrát, és aszerint haladok. Ezeket az eszközöket örömmel ajánlom az ügyfeleimnek is, akik nyitottan fogadják, ám amikor azt mondom: csináljunk majdnem év végi visszatekintést, gyakran elkerekedő szemekkel találkozom.

Pedig gondolj csak bele! Zajlik, dübörög az év, próbálunk lépést tartani a kötelezettségeinkkel, terveinkkel, munkánkkal és hobbinkkal, túlvagyunk már sok örömön, de sok bánaton is, fogy az erő, fogy az energia, közelít az év végi hajrá… és akkor a nyakunkba szakad ráadásként a szürke november, a maga melankóliájával. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ambícióinkban, lelkesedésünkben bepizsamázódni, majd ha nem lenne elég a nyomott hangulat, még gyorsan rá is pánikolunk, hogy mindjárt itt az év vége, és mi még mindig nem csináltunk semmit.

Íme a javaslatom: kösd össze ezt a két dolgot, és egy ügyes húzással fordítsd a magad javára! Igenis pizsamázódj be egy vastag pokrócba, de csak fizikailag, nem lelkileg. Húzd ki magad a szürke mocsárból azzal, hogy csinálsz egy “elő-visszatekintést”, és ennek fényében a hátralévő heteket áttervezed úgy, hogy a lehető legelégedettebb lehess az “igazi” visszatekintéskor!

visszatekintés

Hogyan csináld?

Fogj egy forró italt (mégiscsak november van), egy noteszt és egy tollat (vagy a bevált gondolkodó-tervező eszközödet), majd gondold végig a “szokásos” év végi kérdéseket:

  • Mi az, ami sikerült?
  • Mi az, ami (még) nem sikerült?

Légy nagyvonalú, ez még nem az igazi év végi visszatekintés ideje. Nem kell elővenni a határidőnaplódat, nem kell hosszasan elemezni az egyes kategóriákat. Írd le, ami először eszedbe jut mint siker vagy (még) nem siker! Pár gondolatban próbáld meghatározni, hol is tartasz az évben ahhoz képest, amit a naptár mutat.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy most, novemberben már elmondhatod magadról, hogy mindent kipipáltál a listádról, akkor két dolgot tehetsz: hátradőlsz, és élvezed a nyugalmat, a csendet (én szívem szerint ezt ajánlom), de ha nagyon nyughatatlan lennél, akkor picit előregondolkodva találj ki valamit, amivel valamelyik jövő évi célodnak aládolgozhatsz kicsit. Kicsit! Félgőzzel! Mert még nyughatatlan lelkeknek is jár a lazítás év végén.

Ám a legtöbben valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy le vagyunk maradva az eredeti tervekhez képest. Ez esetben a következőket javaslom:

Először is nyugtasd meg magad. Igen, lehet, hogy nem tartasz ott, ahol a tervek szerint tartanod kellene, de könnyen lehet, hogy nem veled, hanem a terveiddel van a baj: túlterveztél, túlvállaltál (sok éves tanácsadói tapasztalataim alapján ez a legvalószínűbb forgatókönyv). Fogadd el, hogy az év első 10 hónapjába ennyi fért bele részedről. Nem érdemes hosszasan rágódni miérteken és hogyanokon – erre majd ott lesz az igazi év vége. Jelenleg csak bocsáss meg magadnak, és nézz előre, hiszen úgysem tudsz már változtatni visszamenőleg semmin.

majdnem-ev-vegi-visszatekintes-3

Ha még lenne mit behoznod…

A következő lépésben gondold át az egyelőre még nem kipipált tételeket, és keresd meg köztük azt a pontot, amelyre a hátralévő hetekben koncentrálni fogsz. Mi alapján érdemes választani?

  • Legyen ez a pont egy olyan terv vagy feladat, ami igazán nagy hatással van az éved kimenetelére, a magadnak számolt sikermutatóra. Azaz: válaszd a számodra legmagasabb prioritásút. Fontos kitétel a “számodra”: ilyenkor már nyugodtan elengedheted mások irreális elvárásait, koncentrálj csak az igazán fontos dolgokra. Légy reális, és számszerűen maradj meg egy-két tervnél, hiszen ha a terveid 90%-ába még bele se kezdtél, akkor úgysem fogsz velük végezni – és minek újabb kudarclehetőséget állítani magadnak…
  • Míg általában célállításkor javasolni szoktam, hogy célozz meg egy olyan szintet, ami még megugorható, de azért komoly kihívást is jelent, most azt ajánlom, légy kicsit megengedőbb. Nem az a dolgod, hogy az utolsó két hónapban megváltsd a világot, hanem az, hogy amennyire a november-decemberi erődből és idődből telik, megtold a magad szekerét. Számolj mindenképp azzal, hogy az év utolsó két hetére általában leáll az élet.
  • Fogalmazd meg önmagad számára egy kerek mondatban a tervet. Mondd ki, mi a cél, és miért éppen ezt választottad, majd kötelezd el magad mellette. Gondold át, mikor tudsz rá időt szakítani a hátralévő hetekben, milyen lépések állnak előtted, és mivel kezded a megvalósítást már ma. Azaz: kezeld ezt az egyetlen tervet és a hátralevő heteket úgy, mint egy külön egységet az éven belül, adj tiszta lapot magadnak!
  • És természetesen: még ma kezdj bele! Hiszen még közel két hónap előtted van, ezalatt sikerre viheted az idei évet!

Képek forrása: pexels.com.

További tartalmakért iratkozz fel a hírlevelemre!

Fejlesztenéd a hatékonyságod?

Most csináld! – Majdnem év végi visszatekintés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ehhez ugye kell egy terv, éves. Ebben nagyon rossz vagyok, hogy mit is kellene kitűzni.
    Nyáron pl. megvolt a teljes nyílászárócsere, redőnyök, lakásfestés, ezt terveztük, ilyesmire gondolsz? Eléggé gyorsan szoktunk cselekedni, ha kitalálunk valamit, pl. festés 3 nap volt, takarítással, na jó, ebben benne voltak a férj haverjai a bútorcipeléssel, a két reggeltől esti dolgozó festő és anyámmal 3-an takarítottunk, anyós meg vigyázott addig a két gyerekre. Szóval nem szoktunk tökölni, ha meg valami nincs meg, akkor nem annyira fontos.

    • Itt elsősorban a hosszabb távú célkitűzésekre gondoltam, amelyek átívelnek az egész éven, nem a festés jellegű néhány napos projektekre. De a példádnál maradva: ha év elején kigondoltad, hogy az év során valamikor szeretnéd a lakásodat renoválni, és ez számodra egy fontos dolog, akkor ha még nem csináltad meg eddig, akkor még mindig simán belekezdhetsz, s ha nem is fér bele már a komplett felújítás, már az is nagy lépés, ha kiválasztod a nyílászárót, a festéket, a szolgáltatókat, hogy jövőre azonnal belecsaphass a lecsóba.

      • A nyílászáró kiválasztása nem vett időt igénybe, mert tudtam, mit akarunk, ugyanígy a redőny, a falszíneket kb. 10 perc alatt választottuk ki. Szerintem ez eltérő ízlésű családtagoknál lehet probléma. A gyerekeket konkrétan megkérdeztem, milyen színt akartok, mondták, hogy kék, nem gondolkodtak. Előtte zöld faluk volt. A szőnyegvásárlás, na az is olyan, hogy bementünk az első boltba, tudtam, hogy piros-natúr-narancs színeket akarok, a többire rá sem néztem. Szobát is cseréltünk. Függönyt vettünk a gyerekszobába, fehéret akartam narancs és citromsárga mintákkal, kaptunk olyat. Előtte cuccokat kihajigáltam, hogy könnyítsük a pakolást. Férj dobozokat hozott melóhelyéről. Na, most így elmondva, lehetett volna erről is tervet írni, csak annyira szelektálós vagyok meg pakolómániás, hogy nem tűnt fel. Eddig 🙂 És sok-sok ember együttműködött, ezt ne hagyjuk ki.

        Na, hogy írjak valamit nov.-dec.re is: kell pár polc meg sarokszekrény meg egy szekrényt átvinni a gyerekszobába, szétszedni, mert bazi nagy és nem fér ki az ajtón, kipakolni, de annyira imádok pakolni, hogy lehet, ma nekiállok, ja és egy nagyobb ágy is kell a gyereknek. Asztalosunk van, segítő haver van. Akkora az a szekrény, hogy 3 nem gyenge férfi tolta odébb. (Jó, teli van pakolva.)
        Mindig folyamatosan rendezkedek, szóval ez nem teher. Nekem amikor nemszeretem dolgok voltak, akkor írtam tervet meg napirendet. Bocs, hogy ennyire nem építő a hozzászólásom, ettől függetlenül nagyon szeretem a blogodat, mert tudatosít dolgokat.

      • Pár hete egy Vekerdy-előadáson voltam, ahol Vekerdy azt mondta: kérdezzenek, mondjanak bármit, még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, nem tartozik ide a mondanivalójuk; ha ezen az előadáson jutott az eszükbe, akkor ide tartozik. Még véletlenül sem akarom magam Vekerdyhez hasonlítani, de úgy gondolom, ami a posztjaimról az olvasóimnak eszébe jut, az ide tartozik 🙂 Tervezek egyébként év végén, jövő év elején célállító, célmegvalósító posztokat, hátha tudok majd ötletet adni neked is 🙂

  2. Szia!
    Nagyon tetszik a blogod, tegnap akadtam rá és végig is olvastam. 🙂
    Jelenleg a 25hós fiammal vagyok itthon és 34. hetes a pocaklakó hugi. Az utóbbi időben kezdtem el olvasgatni hatékonyság, háztartás-vezetés, napirend, tervezés témában, alakítgatom a rendszerem, több-kevesebb sikerrel. De tartok tőle, hogy ha megérkezik a picur, minden borulni fog és megint ott leszek, ahol az első gyerek első évében, hogy szét leszek csúszva és csak a túlélésre játszom nap mint nap.
    Szívesen olvasnék egy posztot, ami erről a második gyerekkel a legelején időszakról szól, hogy hogyan zajlott ez le nálatok, mikortól volt valamiféle rendszer, hogy bírkóztál meg egyszerre két kicsivel. Tervezel erről írni mostanában?

    • Kedves Orsi! Üdv a blogon 🙂 Mindenképp tervezek írni erről, ha nem is az elkövetkező hetekben, de hamarosan. Amikor a pici megérkezik, biztosan kaotikus lesz az elején, de egy gyerekkel is túlélésre játszik az ember lánya az első hetekben, nem? Teljesen normális, ha az elején tapasztalt anyukaként is küszködsz, hiszen két gyerekkel még nincs tapasztalatod. Nálunk legalábbis így volt az elején: döbbenten álltam, hogy ez ilyen??? Aztán szép lassan kialakult minden, ma már teljesen gördülékenyen mennek a dolgok – már amennyire ez kicsikkel lehetséges 🙂 Az biztos, hogy sokat segít, ha már van egy kialakult menetrend, amihez “csak” vissza kell térni, illetve amit lehet alakítgatni a megváltozott helyzetnek megfelelően, s nem nulláról kell kezdeni. Ilyen szempontból tök jó, hogy már most belekezdtél. Kitartást kívánok a terhességed utolsó időszakára és az első hetekre 🙂

Leave a Reply